Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

9.rész

2012.03.30

 Másnap Ken a suli előtt várt 

-         Szia

-         Szia… - nem mertem a szemébe nézni

-         Amanda…

-         I-igen?

-         Akarsz járni velem?

-         Hát… őőő é-én – nem jutottam szóhoz egy részt nagyon zavarban voltam másrészt pedig nagyon örültem

-         Igen! Szívesen! – mosolyogtam rá

-         Csodás^^ - és újra megcsókolt

Szokták mondani „hogy a villám nem csap be kétszer ugyan arra a helyre” nos, de! Mike mögöttünk állt, és megint végig kellet néznie az enyelgésünket.

-         Menjetek szobára! – ment el mellettünk és közben neki ütötte a vállát Ken vállának

Én meg csak néztem utána

-         Mike…

-         Hagyd…

Megfogta a kezem és bementünk a suliba, amikor beléptünk a terembe mindenki minket nézet, mintha megállt volna az élet. De a legjobban Kimen látszott, hogy meg van lepve, nem is meg lepve inkább nagyon meghökkent.  Egyikünk sem szólt egy szót sem csak leültünk a helyünkre és vártuk az óra kezdetét. És hát bármi történik is az órák mindig elkezdődnek. Már nagyban ment a matek óra, amikor Kim felém tolta a füzet sarkát, aminek a lapjára egy kis üzenet volt írva:

-         Most kajak jártok?

Egy darabig csak néztem, de véglis visszaírtam neki

-         Igen. Miért?

-         Csak kérdeztem, mert hát…

-         Mert hát?

-         Ott van Michael aki totál beléd van zúgva és neki biztos nagyon rosszul esik…

-         Michael nem szerelmes belém!

-         Ugyan már, még a vak is látja!

-         Tényleg?

-         Persze csak figyeld meg! Na meg ott van a többi lány…

-         Milyen többi lány?

-         A suliban nagyon sok lány szerelmes Ken-be, most, hogy jártok nagyon sok csaj megfog utálni, puszta féltékenységből, de akkor is…

-         Ki az a sok csaj?

-         Mit tom én?! Csak vannak!

-         Mondj egy példát!

-         Például: ÉN!

Nagyon meglepődtem, Kim az én Kimem szerelmes a fiúmba, ez nagyon gáz…

Írtam még pár levelet Kimnek, de egyik re sem válaszolt, és az órák után is csak kivonult, a lehető leggyorsabban, hogy még csak hozzám se keljen szólnia.

-         Ezzel meg mi történt? – nézet rám Ken

-         Nem érdekes… - néztem Kim után