Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

83.rész

2012.03.30

Emlékszel még, kedves olvasóm? Hogy is kezdtem hosszú történetemet mesélni? Egy szobában álltam, illetve még mindig ott vagyok, hiszen mind ezek után, amiket elmeséltem neked itt kötöttem ki, ebben a szolid, krémszínű szobában. Hófehér ruhámat igazítom, egy gyönyörű pánt nélküli ruhát. A felső része testhez simuló és kicsit beráncosított, a szoknya része pedig enyhén habos. Hajam ismét ki volt engedve, szemem pedig halványan ki volt húzva. Szemem vonalát pár, apró, fehér sztreccs kő követte, a smink része ként. Gondolom már rá jöttél, hogy ez egy menyasszonyi ruha, ami rajtam van. Mike-al 3 évig jártunk, majd megkérte a kezem, én meg persze boldogan igent mondtam. És ma itt vagyok, vagyunk. Hirtelen valaki beront a szobámba, és a szívbajt hozza rám. Kim gyorsan rohant ide hozzám, pink cipője hangosan kopogott, pánt nélküli, térdig érő pink ruhája van.     

-         Gyere már, el fogsz késni! – fogja meg a vállam

-         Csak egy perc! – gond nélkül nézegetem magam tovább a tükörben

-         Ajj!

Megragadta a kezem és elkezdett húzni maga után, majd megálltunk párméterre a templom előtt. Ez az esküvőm kint lesz a templom kertjében. A vendégek és Mike már csak rám vártak. Kim büszkén nézet rám, majd megigazította a fátylamat és a kezembe adta a csokrom. 

-         Nagyon szép vagy! – mosolygott

-         Köszönöm. És ezúttal tényleg boldog is vagyok! - nevettem

-         Az még jobb! Akkor? Mehetünk? – nézett a tömegre, akik vagy 20 méterre vannak tőlünk

-         Persze, induljunk! – indultam el mosolyogva

Kim mosolyogva követett, lassan lépkedtünk az oltár felé. Lassan, komótosan lépkedtem végig a széksorok között, egészen a kerti oltár felé, ahol Mike várt már. Majd felléptem az oltárra és megálltam mellette. Egy pillanatra egymásra néztünk, szinte egyszerre mosolyodtunk el és a pap felé fordultunk. A pap elkezdte a szöveget és én újra elkalandoztam, rögtön a jövőre gondoltam, hogy mi áll még előttem és Mike előtt. Hiszen a belőle és a belőlem perceken belül MI lesz. A gyomrom összeszorult, amikor a pap elért, ahhoz a részhez, ahol az elősző esküvőm állt meg. Kétségbe esve néztem Mike-ra, hiszen most neki kell „Igent” mondania, tudom, hogy szeret, de rettegtem attól, hogy a szerelmem nemet mond. Remegő lábbal vártam a válaszát.         

-         Michael Roberts fogadod, hogy Amanda mellett leszel jobban, rosszban, amíg a halál el nem választ? 

-         Igen, fogadom! – jelenete ki büszkén

Megkönnyebbülve sóhajtottam, Mike kuncogva nézet rám, tudta, hogy miért voltam ilyen. Mert ő ugyan ezt érezte, hiszen a kérdés most nekem szólt.  

-         Amanda Taylor fogadod, hogy Michael mellett leszel jobban, rosszban, amíg a halál el nem választ?

-         Fogadom. – mondtam büszkén és hangosan

-         Az úr színe előtt férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást!

Egymás felé fordultunk, Mike megfogta a kezem és megcsókolt. A vendégek egyszerre kezdtek el tapsolni, az éretlenebbek pedig füttyögni. Miután befejeztük a csókolózást a tömeg felé fordultunk, majd végig futottunk a sorok között. Az emberek rizzsel dobáltak minket és nevettek. Én pedig életemben nem voltam még ilyen boldog, hiszen hozzá mentem a legjobb barátomhoz és a legnagyobb szerelmemhez, és tudom, hogy bármi is történjen, ő mellettem fog állni. Pont ezért, bármi is álljon előttünk, ő mindig mellettem lesz