Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

74.rész

2012.03.30

Ültem az ágy szélén és összegörnyedve sírtam, Kim mellettem ült, kezével lassan simogatta a hátamat. Tudta, hogy haragszom rá, de mégis velem maradt. Azt hiszem, akár milyen hülyeséget is csináljon, szeret engem. Nem akartam megtörni a csendet, így hát csendben átöleltem őt. egy pillanatra meglepődött, majd mosolyogva visszaölelt.   

-         Bocsánat. – súgta

-         Semmi baj. – szorítottam meg még jobban

Egy darabig még ölelkeztünk, amikor meghallottam anya hangját a földszintről. Nekem kiabáltak.

-         Amanda! Beszélnünk kell! Gyere le! – kiabált fel nekem anya

-         Jössz?  - engedtem el és néztem Kim-re

-         Persze! – állt fel

Lerohantunk az öreg, nyikorgós lépcsőn és berontottunk a nappaliba. Anya szelíd mosolyával köszöntött minket, apa morcosan, szigorú arccal kapcsolgatta a TV-t. Tudtam, döntést hoztak. Láttam Kim tekintetében, hogy ő is ugyan erre gondolt.   

-         Mi… gondolkoztunk a… dolgon… - kezdte anya

-         Igen. És?

-         Mi- - kezdett a mondatába anyukám

-         Hozzá mehetsz. – fejezte be szigorú hangon apa

-         Mi? – döbbentem le

Kim értetlenül nézet, hol az én döbbent arcomra, hol anya kedves mosolyára, és hol apára, aki még csak ránk sem nézet miközben beszélt.

-         Azt mondtam, hogy hozzá mehetsz.

-         Tényleg? – mosolyogtam izgatottam

Apa felháborodottan nézet felénk.

-         Mondtam, hogy igen. – nézet rám

-         Mondtam neki, hogy igen, nem? – nézet anyára

Anya gyorsan bólogatott

-         Akkor meg?! – fordult vissza felháborodva

Egy darabig csak álltunk egymás mellet, döbbenten, én és Kim. Majd szinte egyszerre sikoltozva felugrottunk és elkezdtük egymást ölelgetni.

-         Férjhez mész! Férjhez mész! – kiabált ugrálva Kim

-         Férjhez megyek! Férjhez megyek! – sikoltoztam

Anya mosolyogva nézet minket, de amikor apa felénk fordult… nos, az ő arcát nehéz lett volna leírni. Barnás bőrén látszottak a ráncai, szája kicsit sem mosolygott, sőt kicsit lefelé konyult, karikás szemeiben düh tombolt.   

-         KIFELÉ! Ne itt hangoskodjatok! – üvöltött ránk

Összerezzentünk a hangjától, de ismertem őt, csak a hangja volt nagy. Megragadtam Kim csuklóját és elkezdtem húzni magam után. Nevetve rohantunk fel a lépcsőn.

-         Férjhez mész! – nevetett Kim

-         Igen! – nevettem

Majd egy pillanatra belegondoltam. Abban a percben, ahogyan a gondolatom eljutott a testem többi részéhez is megálltam. Álltam a lépcső közepén, mögöttem a barátnőm, akinek még mindig fogtam a kezét. Döbbenten bámultam, semmit sem néztem, csak bámultam a semmibe.

-         Igen… férjhez megyek… - suttogtam