Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

69.rész

2012.03.30

Kitéptem magam a karjaiból és szembe néztem vele. Szőke-ezüst haja csuron vizes volt, kék szemei szomorkásnak tűntek.

-         Mi-mit mondtál? – dadogtam   

-         Gyere hozzám feleségül!

-         Én?

Még hogy oltár elé vezessenek? Engem? Akinek az élete egy okkult szappanopera és egy akciófilm keveréke? Mintha a kriptamesék találkoznának a Rambo sokadik folytatásával a boncasztalon. Nem hiszem el! Megkérte a kezem?! Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben.

Csak álltam vele szemben és néztem ahogyan az arcán végig folynak az eső cseppek.

-         Amanda, én megértem, ha nemet mondasz, de már nagyon megakartam kérdezni… én megértem, hogy talán nem akarsz, vagy, hogy még túl fiatlanak érzed magad ehhez de-

-         Igen. – jelenetettem ki, miközben félbeszakítottam őt 

-         Mi?

-         Igen, hozzád megyek. – mondtam, lehajtott fejjel, barna hajamtól nem látszott a szemem

-         Komolyan? – egyre nagyobb mosoly jelent meg az arcán

-         Igen! – néztem fel mosolyogva

Dren hozzám rohant, és felkapott. Én átöleltem az ő nyakát, ő meg megpörgetett a levegőben.

-         Hozzám jössz! – kiabált nevetve

-         Igen! – nevettem

Eközben Kim, Mike és Ookami bent voltak, s mit sem tudtak arról, hogy mi folyik odakint.  Mary a svédasztalnál állt és evett, Kim féltékenyen nézet rá, majd Ookami Kim mellé sétált Mary mellől.

-         Hát, a tervetek bevált. Most már tudjuk, hogy Amanda, kiakadt. – nézet Ookami

-         Valahogy mégsem szerettem volna ilyen messze menni. – jegyezte meg Mike

Kim nem szólt semmit, csak karba tett kézzel állt és Mary-t bámulta, dühösen.

-         Mi a baj? – nézet szerelmére Ookami

-         Ki az a kurva, akit hoztál? – féltékenykedett

-         A húgom. – jegyezte meg, flegmán a fiú

-         Óóó… - Kim hangja rögtön nyugodt lett

Ookami megához ölelte a lányt és megcsókolta.

-         Szeretlek, de ne kurvázd a húgom, jó?

-         Öhöm…- nézet jobbra és pirult el Kim

Kim és Ookami Mike felé fordult.

-         Nem beszélsz vele? – kérdezte Ookami

-         Igen! Láttad mennyire kiakadt! Tuti szeret téged! – mosolygott bíztatóan Kim

-         Nem.

-         Mi? – néztek egyszerre értetlenül

-         Az, hogy kiborult még nem jelenet semmit.

-         Eszednél vagy? Elbőgte megát meg minden! Szeret téged, még hozzá nagyon! – fakadt ki Kim

Mike vett egy mély levegőt, majd megfordult. Elindult kifelé az ajtón, megállt látta, hogy esik. De rólam volt szó, s ő elindult, kijött a zuhogóesőbe utánam, majd meglátta, ahogyan én és Dren nevetve és kiabálva öleljük egymást. Megállt. Szinte kővé dermedt, az eső cseppek teljesen eláztatták a ruháját és a haját, a hideg kicsípte az arcát, de ő csak állt tőlünk jó pár méterre. Hallotta, minden szavunk.  

-         Mi?... Hozzá megy? – kérdezte magában remegő hangon