Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

67.rész

2012.03.30

A bál teljes erőből ment. A zene hangosan szólt, úgy dübörgött, hogy az asztalra letett poharakban lévő üdítő is remeget. Dren-nel még mindig a svédasztalnál álltunk, beszélgettünk és ettünk. De valahogy nem volt jó. Rosszérzésem miatt minden második pillantásom az ajtóra irányult. Vagy negyedóra telt el, amikor kinyílt az ajtó és belépet az a szőke lány, akire vártam. Kim csodaszép volt, a haja ki volt engedve és volt benne egy pink masni, a ruhája ugyan ilyen színű volt, az oldalán egy masnival. Mellette az új párja. Először nem hittem a szememnek, csak lestem, hogy valóban azt láttam-e, aki ott volt. Mert a fiú, aki vele volt nem volt más, mint Mike. Dren nem ismerte Mike-ot, csak hallott róla, de még nem találkoztak, így hát boldogan intett Kim-nek, hogy jöjjenek ide, hozzánk. Mosolyogva jöttek felénk, szinte tündököltek, mind a ketten. De én még levegőt is alig tudtam, úgy ledöbbentem, hogy nyelni nem bírtam. Nos, igen. A mai napig így van, hogyha ideges leszek, egyáltalán nincs nyálam. 

-         Sziasztok! – állt meg Kim Dren-nel szemben

-         Sziasztok. Te vagy Mike? – nézet Mike-ra a párom

-         Igen. Te pedig Dren, igaz? Sokat hallottam már rólad. – mosolygott

-         Amanda-tól? –nézet rám, aki még mindig döbbenten bámult Mike-ra

Kim csak bájosan mosolygott, majd megfogta a kezem.

-         Jössz a mosdóba?

-         Öm… aha – feleltem lassan

Elkezdett húzni maga után, még egy pillanatra vissza tudtam nézni a fiúkra, majd elvesztem a lufik közt. Kim csak a mosdóban engedte el a kezem, rögtön a tükörhöz rohant és a sminkjét kezdte igazítani. Csak álltam az ajtóban és döbbenten néztem őt, még mindig nem tértem magamhoz.    

-         Nézd csak! – mutatott a tükör melletti összekarcolt csempére

-         Bele van karcolva egy kis versike! – nevetett

-         „Ma még mosoly, holnap könnyek, ma még nehéz, holnap könnyebb, nézz az égre, a legszebb fényre, láss egy álmot, s harcolj érte!” – olvasta fel

-         De hát… hogyan? – kérdeztem még mindig döbbenten

-         Hát nem tom… az emberek mindig küzdenek a-

-         Nem! – szakítottam félbe

-         Hogyan jöttetek össze Mike-al?

-         Ja! Hát… mind ketten egyedül voltunk, így hát sokat voltunk együtt aztán… aztán csak megesett.

-         Csak megesett?! – kérdeztem ingerülten

Kim kérdően nézet rám

-         Baj van? – lépet hozzám

-         Semmi, semmi

Megpróbáltam kisimítani az idegeimet. Nem is tudtam, hogy miért lettem ilyen ideges.

-         Biztos? – fordította el kérdően a fejét

-         Persze! Mehetünk? – mielőbb ki akartam jutni

-         Öm aha.

Kimentünk a mosdóból és visszamentünk a fiúkhoz, úgy tűnt Mike és Dren jól kijöttek. És mivel Dren nem pofozott fel és hagyott ott, Mike valószínűleg nem mondta el neki, hogy mi volt köztünk. Majd Mike megfogta Kim kezét, Dren pedig az enyémet, és bevezettek minket a parketra. Dren megfogta a kezem, a másik kezét pedig a derekamra tette, majd lassan tancolni kezdtünk. Ott táncoltam álmaim fiújával, és én csak a mellettünk táncoló barátnőmre és a „szomszéd fiúra” tudtam figyelni.