Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

66.rész

2012.03.30

Eljött a bál estélye. Az iskolánk kibérelt egy külön kis épületet a bálnak. A épület a egy gyönyörű elkülönített  kis kertben volt a város szélén. Lassacskán már mindenki megérkezett a virágokkal és lufikkal díszített terembe. Én és Dren már a közepe felé érkeztünk. Rajtam egy vörös, térdig erő, pánt nélküli ruha volt, Dren-en pedig egy fekete öltöny. Ahogy beléptűnk a szememet elkápráztatta az a rengeteg fény lés csillogás. A hangszórókból Dido – Thank you című száma szólt. Csodálatos volt. A fények csillagokként ragyogtak, a virágok illata szinte kényeztette az embert. Dren és Én a svédasztalánál álltunk, Kim-re és az „új barátjára” vártunk. Mindkettőnk kezében egy-egy pohár rózsaszín puncs volt. 

-         Gondoltad volna, hogy ilyen hamar eltelik ez a 2 év? – nézet rám Dren

-         Soha. – mosolyogtam rá

-         Én sem. – nézet a terem közepén táncolókra

-         Várjunk csak… te egyével előttem végeztél. Neked már volt egy ilyen bálod nem?

-         Nem jöttem el rá.

-         Nem? Miért? – döbbentem meg

-         Nem volt miért. És nem is nagyon szeretem az ilyet.

-         Akkor most miért jöttél?

-         Mert te szerettél volna eljönni. – mosolygott rá

Nagy szemekkel néztem rá. Csak azért jött el mert tudta, hogy én akarom?

-         Köszönöm. – hajtottam le a fejem, hogy ne lássa, hogy elpirultam

Hirtelen Ookami lépet be az ajtón. Oldalán egy gyönyörű lánnyal. Akinek hosszú, két cofba kötött, szőke haja volt, és hatalmas kék szemei. Térdig érő, fodros, lila ruhája csodálatosan állt rajta. Az a lány gyönyörű volt. Amint meglátott minket Ookami azonnal oda jött hozzánk, a lánnyal együtt.

-         Sziasztok! – mosolygott

-         Szia! – nevetett Dren

-         Szia. – motyogtam

-         Látom hamar pótoltad Kim-et. – nézet a lányra Dren

-         Hmm? – nézet kérdően Ookami

-         Hallottuk, hogy szétmentettek. – jegyeztem

-         Ja, igen. – nézet a földre, zavartnak tűnt egy picit, mintha valami zavarta volna

-         És ők ki?  - tereltem a témát

-         Ő Mary – nézet a lányra, aki illedelmesen hallgatott

-         Szia, Amanda vagyok. – nyújtottam felé a kezem

-         Szia, én meg Mary. – rázta meg a kezem  

Kicsit később Ookami és Mary a parketre mentek táncolni. Ookami óvatosan helyezte a kezét a Mary derekára, aki az ő vállát fogta, lassan táncoltak. De valahogy, riadtnak tűntek, mind a ketten.

-         Vajon hol lehetnek Kim-ék?  - néztem az ajtóra

-         Nem tudom, hogy hol késhetnek.

-         Te tudod, hogy ki az új pasija?

-         Fogalmam sincs.

-         Mmm… - néztem gondterhelten az ajtóra

Igazából nem csak Kim titkolózása zavart, hanem az is, hogy Mike-ot sem láttam sehol. A múltkor  nagy csúnyán összevesztünk, és azóta nem is beszéltünk. Zavart, hogy még nem volt itt, hiányzott. És amikor csak rá gondoltam egy furcsa érzés öntött el. Valami belső megérzés.