Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

6.rész

2012.03.30

-         Van egy fiú…

-         És helyes?! – ugrott mellém az ágyra

-         Igen… nagyon… csak tudod… Olyan gonosz Mikeal!

-         Mi? Ó AZ-AZ ALJAS KIS…

-         Amy! Nyugi, nugyi… mindenki tudja hogy fülig szerelmes vagy Mikeba de…

-         Naaaa! – pirult el

-         Mindegy aranyos, de nem bírom, ha valaki lehúzza a barátaim…

-         És mi történt?

-         Haza jöttem

-         Csak úgy? Egy szó nélkül?

Nem tudtam mit mondjak, de hál’ istennek anya benyitott hozzánk így megmentve engem a választól.

Anyu: Amanda, Amy ebéd gyertek!

Olyan gyorsan pattantam fel ahogy csak tudtam, és lerohantam a lépcsőn majd leültem az asztalhoz. Miután anyu és Amy is leültek neki álltunk enni, de mielőtt lenyelhetem volna az első falatot csöngettek az ajtónkon.

-         Kinyitom! – ugrottam fel

Oda rohantam az ajtóhoz és feltéptem, és ott állt velem szemben Mike és nem volt valami boldog.

-         ŐŐŐ MAJD JÖVÖK! – rohantam ki és csaptam be magam után az ajtót

-         Mit keresel itt? – néztem Mikera

-         Sétálhatunk?

-         Hát… persze –tekintetem vissza a házunkra

Tokyo utcáin mindig pezseg az élet, a forgalom és a zajok imádtam! Tokyoban minden ember folyton rohan, de mi ketten csak sétáltunk szépen, lassan. Olyan volt számomra mintha csak én meg ő lettünk volna színesek, a többi ember szürke és unalmas volt.

-         Talán… valami baj van? – néztem nagy zöld szemeimmel rá

-         Zavar ez a bizonyos „Ken”

Soha életemben nem hallottam még hogy valaki ilyen gúnyosan mondott volna ki egy nevet. Nem bírtam ki nevetnem kellet, persze szokásomhoz híven nem nőiesen kuncogtam, hanem hangosan felhorkantam, mint egy malac.

-         Most meg mi ilyen vicces?

-         Semmi… de tényleg… - nevettem

-         Te tiszta dinka vagy -.-”

-         Talán baj?

-         De hogy! – mosolyodott el