Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

59.rész

2012.03.30

Hát így teltek a napjaim. Kim-mel megint legjobb barátnők lettünk. De most már nem hagytam. Semmit nem hagytam! Főleg nem magam! Nem akartam, hogy Kim „baráti köre” csak egy gyenge őzikének nézzen. Hoztam egy szabályt Kim-nek, ha akarta, hanem többet nem cigizhetett. És hát, büszkén jelenthetem ki, hogy három gyötrelmes hét után sikerült leszoknunk. Együtt. Egyik reggel nevetve értünk be, Kim és én. Amikor beléptünk a suli ajtaján Stefani Blow éles hangját hallottuk meg legelőször, sírt, vele szemben egy fiú állt. Nem úgy tűnt mintha valami kedves beszélgetésen lenének túl. Egy darabig csak álltunk és néztük őket, majd tovább mentünk be a terembe. Még a terem felé sétálva Kim halkan felnevetett.

-         Álomváros álomlánya álmában sem gondolta volna, hogy álompárja közli vele mi a pálya! – nevetett

-         Ezt honnan vetted? – néztem rá

-         A Facebook-ról

-         Jaaa… bocs! – nevettem fel

Hát így teltek a mi, pontosabban az én napjaim. Majd az egyik délután a szobámban ültem és a laptopomon írtam a házim, amikor megcsörrent a telefonom. Dren volt az.

-         Szia, kicsim^^ - vettem fel a telefont

-         Szia… - a hangja egyszerre volt boldog és szomorú

-         Baj van? Olyan furcsa a hangod…

-         Nincs, nincs baj. Sőt! Tudunk találkozni… valamikor?

-         Őőő nem, nem hiszem… elvagyok késve az egyik dög nehéz házimmal…

-         Óóó

-         Na, de mondjad! Mi volt ez a „Sőt!”?

-         Képzeld! Tudod, hogy honnan van ez a „Művész” becenevem?

-         Persze!

-         Akkor képzeld! Nem rég jelentkeztem, egy olyan táborba ahova csak Tokyo 15 legjobb művészét veszik fel! Több művészeti ágban, mint például: grafikusok, festők, zenészek stb. Nem akartam mondani, mert nem volt biztos, hogy felvesznek és…

-         De felvettek! – sikongattam a telefonba

-         Igen! – nevetett

-         Ez csodálatos!

-         Az! Csak…

-         Csak…?

-         Egy hétre el kell mennem, a táborba…

-         Óóó…

-         Ugye nem baj?

-         Mi? Nem! Dehogy! Ez nagy lehetőség szóval… menj! Menj csak! Menj! – kiabáltam

-         Köszi, angyal vagy!

-         Mikor mész?

-         Holnap!

-         Holnap?! Jesszus… na, de mindegy! De… nekem most mennem kell. Vigyázz magadra! Szeretlek!

-         Én is téged!

Letettem a telefont, és újra neki akartam állni gépelni. De az ujjaim nem mozdultak, csak néztem a monitort, de nem láttam semmit. Hirtelen olyan rossz érzés fogott el. De nem tudom, hogy mi és, hogy miért.