Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

58.rész

2012.03.30

Egyik alkalommal Kim és Ookami kézen fogva sétáltak a főutcán. Igazából nagyon örülök, hogy ők ketten összejöttek, a mai napig boldogok együtt és ez csodálatos! Hiszen, már majdnem másfélév telt el azóta. De most vissza a múltukba! A főutcán nevetve sétáltak végig, mindenki őket figyelte, de ők ezt egy kicsit sem bánták. Majd Kim megállt az egyik kirakat előtt, meredten nézte a kirakatott. Ookami megállt a lány mellet, hol a kirakatra nézet, hol Kim-re.     

-         Mi az? – nézet Kim-re Ookami

-         Ez a koszorúslányruha… - mutatott a kirakatra

Az üveg mögött egy gyönyörű ruha volt, pink színű, térdig érő, pánt nélküli, a melle alatt egy fekete szalaggal volt. Kim nagy, barna szemeiben visszatükröződött a kép.     

-         Tetszik? – mosolygott Ookami

-         Igen! Amanda-nak biztos… - elhallgatott

-         Amanda?

-         Mindegy. Nem fontos! – csukta be szemit, mintha nem is bírná látni a ruhát

Kim tovább ment, de Ookami nem mozdult, csak állt egy helyben és a lányt nézte.

-         Hiányzik?

Kim megállt, de nem fordult meg. Csak bámult mega elé.

-         Igen…

-         Akkor gyere!

Ookami megragadta Kim kezét és lekezdte húzni maga után. Kim néha meg-megpróbált megállni, de Ookami erősebb volt. 

-         Vá-Várj! Hova megyünk?!

-         Amanda-hoz!

-         Mi?! Nem! Azt már nem!

-         Mert? – állt meg Ookami és nézet dühösen Kim-re

-         Mert… mert ő volt az, aki beszólogatott nekem!

-         És nem lehetet benne akár csak egy cseppnyi igazság?

-         Nem! Ő kezdte!

-         Te meg befejezed!

-         De… de… de…

Nem volt menekvés Kim és Ookami egyre közelebb értek a házunkhoz. Én mit sem sejtve azt a könyvet olvasgattam, amit még akkor kezdtem el, amikor büntetésben voltam. Váratlanul megszólalt a csengő. Letettem a könyvet és lementem ajtót nyitni. Ookami állt az ajtóban Kim kezét fogta, de a lány nekem háttal állt. A fiú csak kicsit, jelzés képpen megrángatta a lány kezét, aki végre felém fordult.   

-         Hát ti? – néztem értetlenül

-         Ookami azért rángatott ide, hogy beszéljek veled.

Ookami megköszörülte a torkát 

-         Hogy kibéküljünk.  

Ookami ismét jelzet, hogy ez így nem jó.

-         Áhh HOGY BOCSÁNATOT KÉRJEK! Jó! Így jó! – nézet dühösen Ookami-ra

-         Igen. – mosolygott

-         Amanda! Én… hibáztam… de te sem vagy egy angyal!

-         Tudom, ne haragudj… - sütöttem le a szemem

-         Mi? – látszott Kim-en, hogy meglepődött

-         Én voltam. Az hogy cigizem, és utána lebukok közel sem a te hibád…

-         Akkor? Béke?

-         Persze^^