Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

57.rész

2012.03.30

Mindeközben Mike élte a saját életét. Már közel sem voltunk olyan jóban. Haragudott rám, vagy én haragudtam rá. Már olyan régóta vitáztunk, hogy már nem is emlékszem. Emlékszem, Mike… szinte mindig dühös volt rám, de mégis… mindig vigyázott rám. Vagyis, próbált. Egyik délután, bent maradt a suliban és megvárta Ken-t, akinek még tartott a fociedzése. Fél 6 volt, amikor véget ért az edzés. Mike a lépcsőn ült, amikor Ken kilépet az iskola ajtaján.

-         Hát te mit keresel itt? – állt meg Mike háta mögött

-         Rád vártam. – állt fel Mike

-         Rám?

-         Rád. – nézet szigorúan Ken szemébe

-         Beszélni akarok veled. – indult el Mike lefelé a lépcsőn

A két fiú csendben sétált lefelé azon az alacsony kis dombon, amire az iskola épült. Ken kicsit izzadt volt, a homlokán volt néhány izzadság csepp. Mike más volt, nyugodt, vagyis annak tűnt, de valójában, legbelül szétvetette az ideg.      

-         Na, mondjad, mit akarsz?! – szólalt meg Ken 10 perc csend után

Mike megállt, és lassan megfordult, majd dühös, barna szemivel Ken-re nézet.

-         Kérni akarok tőled egy szívességet.

-         Valóban? És micsodát? – Ken szinte felnevetett

-         Szállj le Amanda- ról.

-         Ó, szóval hallottad mi történt. – hirtelen megkomolyodott a hangja

-         Nehéz volt nem meghallani. Az egész iskola erről beszél.

-         És te?! – kiáltott fel Ken

-         Mi van velem?  - ijesztő volt, hogy Mike milyen nyugodt volt

-         Még mindig kétségbeesetten szerelemes vagy Amanda-ba. Ne is tagad! Látszik abból, ahogyan ránézel, abból, hogy amikor csak látod elmosolyodsz! Azt hitted nem vettem észre, amikor még jártam vele?!

-         Igen, szeretem. Még ezek után is úgy érzem, hogy minden egyes este vele akarok elaludni, és minden egyes reggel vele akarok ébredni! Boldog vagyok pusztán attól is, hogy ha láthatom, akkor is, ha csak egy percre… és teljesen biztos vagyok benne, hogy nem engem szeret, de akár mennyire is akarom, nem tudom őt feledni… pont ezért! Hagyom őt békén, hogy boldog lehessen! Még ha nem is velem…

-         Látod! Ez az! Megkaphatnád! Csak annyit kell tenned, hogy szétszeded őt és Dren-t!

-         Mi?!

-         Ha én már nem is, te még megszerezheted őt magadnak! Nem kell megtudnia…

-         Mi van?! Úgy beszélsz, mintha Amanda nem lenne több mint egy tárgy! 

-         Ugyan már! Te is tudod, hogy az a lány nem valami…

-         Valami?!

-         Szépnek szép. De nem valami okos…

Akkor és ott, valami elkattant Mike- ban. Megragadta Ken-t és hozzá csapta a mellettük lévő kerítésnek, neki szorította a fiút.  

-         Mégis mit…?!

-         Fogd be! És figyelj ide! – üvöltött Mike

-         Ha még egyszer így mersz beszélni róla, én esküszöm, hogy beverem a pofád!

Még egyszer neki lökte, majd ott hagyta a kerítésnél. Egész haza úton majd felrobbant, amikor haza ért levette a táskáját és leült tanulni. Hát igen, mindig is jó tanuló volt, jobb, mint én.