Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

56.rész

2012.03.30

Egy darabig még én is azt hittem, hogy minden rendben. De lassacskán rá kellett jönnöm, hogy Kim élete nem volt könnyű.  A szüleinek nagyon rossz volt a kapcsolatuk. A bátya és ő nagyon rossz családi háttérrel indultak. Minden este veszekedtek, kiabáltak egymással, a gyerekeik nagyon szenvedtek emiatt. Sam már nem igazán törődött a szüleivel, de Kim-nek még mindig fájt a szülei viselkedése. Mi ketten még mindig nem beszéltünk egymással, pedig akkor már egy hónapja volt az, hogy összevesztünk. Én minden időmet Dren-nel töltöttem, Kim pedig Ookami-val. Ők ketten addigra már nagyon jó barátok lettek. Már az is egyre többször fordult elő, hogy csak ők ketten mentek valahova. Egyik alakalommal, kettesben sétáltak hazafelé. Már alkonyodott, a nap utolsó sugarai rózsaszínben világították meg az eget. Kim-en egy fekete alapon fehér pöttyös pulcsi volt, a nyakában egy pink fekete kockás sál volt. Félhosszú, szőke haja két copfba volt kötve, az oldal fufruja a szemébe lógott. Egy fagyit nyalogatott. Ookami-nak sötét barna haj volt és nagy zöldes barna szeme, Kim-hez képest nagyon magas volt.      

-         Ookami, mesélj valamit?

-         Mit?

-         Bármit! 

-         Na jó… Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú és egy lány. Nagyon jó barátok voltak, de a fiú kezdett többet érezni a lány iránt, de nem merte neki elmondani, mert félt attól, hogy a lány nem viszonozza az érzéseit.  

-         És? Mi lett a vége?

-         Nem tudom. Mi lett?

-         Az… hogy a lány megkérte a fiút az egyik este, hogy meséljen neki valamit, erre a fú mondott egy nagyon aranyos mesét, a szerelemről… a mese után pedig a lány elmondta a fiúnak, hogy szereti… - pirult el

Megálltak és egymás felé fordultak. Zavarban voltak mind a ketten, de nem bírták levenni a szemüket a másik arcáról. Az ég a háttérben már narancssárga színben pompázott. 

-         És mi történt miután a lány szerelmet vallott? – nézet Kim-re a fiú

-         A lány gyomra és keze remegett, a szeme könnyes volt, mert nem tudta, hogy a fiú rágondolt-e, amikor arról a meséről beszélt…  

-         Szerinted rád gondoltam?

-         Remélem… - csuklott el Kim hangja

-         Talált süllyedt. – nevetett fel

-         Tudod, nagyon aranyos vagy, amikor félsz…

-         Fogd be! – pirult el

Ookami megához szorította Kim-et. A lány óvatosan a fiú mellkasára hajtotta a fejét, így hallotta szerelme szívének összes dobbanását. A csípős tavaszi szél bele kapott a hajukba. Már sötét volt, amikor haza értek. Ookami egyik karja Kim nyakában volt, úgy karolta át. Sam épp Lil-lel beszélgetett a szobájában, amikor Kim-ék visszaértek.    

-         Na mizu? – nézet ki a szobájából Sam  

-         Semmi. A húgod a csajom. – nevetett Ookami