Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

55.rész

2012.03.30

Másnap nagyon dühösen vonultam be az iskolába. Amikor beértem a terembe a többiek nagy, furcsa szemekkel néztek rám. Szinte érezték a körülöttem lévő fekete, gonosz, sötét, komor aurát. Végig vonultam a termen és levágtam a táskám. Kim riadtan nézet rám.

-         Mi a baj?

-         Semmi! – mordultam rá

-         De…

-         Te! Te és az idióta haverjaid!

-         Mi?!

-         Rávetettek, hogy cigizzek… - kiabáltam, majd észrevettem, hogy hol is vagyok

-         Rávetettek, hogy cigizzek… - suttogtam

-         … és tegnap este pár milliméterre voltam attól, hogy lebukjak!

-         Jaaa! És ez az én hibám?! – mondta gúnyos hangon

-         Igen! Ha te nem vagy sosem kezdem el!

-         Figyi, nem kényszerítettelek rá!

-         Pff… -.-

-         És különben is jó lenne már, ha valaki észhez térítene!

-         Mert?!

-         „Mert?!” azért mert minden, de minden rólad szól! Csalod a pasijaid fűvel fával, de te neeem te ártatlan vagy!

-         Nem csalom őket!

-         ÁÁÁ mi is volt köztetek Mike-al amikor Ken-nel jártál?!

-         Ahhoz neked semmi közöd!

-         Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy Dren háta mögött is kavartok!

Ez már sok volt. Fogtam a cuccom és átültem máshova. Kim meg csakis azért, hogy idegesítsen jól szétterpeszkedett a padon, teljesen elfoglalta a helyem. Nem is figyeltünk az órára, csak egymást néztük, dühösen. Az nap már nem is szóltunk egymáshoz, és az elkövetkező 1 hónapban sem. Amikor Kim hazaért a szülei épp a konyhában veszekedtek, mint mindig. A bátya, Sam pedig a szobájában zenét hallgatott. Kim szomorú szemekkel a konyha bezárt ajtajára nézet, ahonnan anya és az apja kiabálása szűrődött ki. Majd sóhajtott egyet és bement a szobájába. Fáradtan ledobta táskáját, leült az íróasztalához és elővette a matek könyvét és füzetét. Kim hármas tanuló volt, de nem azért, mert nem értet a dolgokhoz, sokkal inkább azért mert lusta volt. Nem szeretett tanulni. Azt hiszem, a velem való veszekedés és a szülei veszekedése elvette a szórakozástól a kedvét és inkább, kivételesen leült megírni a háziját. Már nagyban bele merült a tanulásba, amikor Sam benyitott az egyik barátjával, Ookami-val. Igen, ez az az Ookami volt, aki a múltkor megmentett Ken-től.             

-         Hé Kim! Ismered Ookamit? – intett Sam

-         Aha. Te védted meg a múltkor Amanda-t, nem?

-         De. – mosolyogott Ookami

-         Nincs kedved lejönni, húgi?

-         Mmm… de. miért is ne? – ugrott fel a lány az asztaltól

Az nap este sötétedésig lent voltak. És ezután az este után még rengetegszer lementek. Ők hárman.