Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

53.rész

2012.03.30

Hát így teltek az én napjaim. A sebek gyorsan gyógyultak, igaz, nem tesizhettem három hónapig, de ezt természetesen nem is bántam. Dren-nel a kapcsolatom teljesen normális ütemben haladt, rengeteget nevettünk, randiztunk minden olyan volt, mintha egy rózsaszín felhőben. Ken teljesen eltűnt az életemből, vagyis akkor még azt hittem. Mike viszont továbbra sem jelentkezet, Kim szerint még mindig haragszik rám, de ha kell vigyáz is rám. Anya amint megtudta az agyrázkódásom törölte a szobafogságot. Szóval minden egész jól alakult. Egy hónaptelt el így. Aztán pont úgy, mint a korombeli lányok én is bűnbe estem. Hogy hogyan is volt? Egyik nap hazafelé tartottam, amikor az egyik panelházból Kim-et láttak kijönni két fiú és egy lány kíséretében. Majd ő is meglátott engem és intett, hogy menjek oda. Körbenéztem, hogy jön-e autó és átszaladtam az úttesten.

-          Szia! – nevetett rám

-          Szia mizujs? – mosolyogtam

Érzetem, éreztem valami furcsa szagot a kis csapaton, de nem jutott eszembe, hogy ez minek a szaga. Nem azért mert ezelőtt még nem találkoztam ilyen dologgal, hanem mert eszembe sem jutott volna, hogy arról van szó.   

-          Semmi, megyünk hátra a játszótérre.

-          Minek?

Felnevettek. Én pedig olyan ostobának éreztem magam.

-          Gyere, majd meglátod. Ráérsz?

-          Őőő persze… - néztem körbe 

Majd elindultunk egyik régi játszótér felé. Kim és egy magas, barna hajú fiú ment elől. Ez a fiú valamiért olyan ismerős volt, talán azért mert pontosan olyan szeme volt, mint Kim-nek. Én mentem leghátul, mert fogalmam sem volt róla, hogy hova megyünk. Előttem egy olyan magas fiú ment akinek barna hajában zöld csíkok voltak, de neki nem állt olyan jól, mint az én Dren-emnek a szőke hajában lévő ezüst csíkok. A fiú mellet egy alacsony fekete hajú lány ment, rajta nem volt semmi különös, divatosan öltözködött, de a szép ruhái nem lettek volna, teljesen átlagos lett volna.

-  Ja, tényleg! Nem is ismered a bandát! – szólt hátra nekem Kim

-  Őőő…

-  Na, Ez a srác itt mellettem. Sam. Ő bátyám!

-  Igen? :)

-  Aha :D A zöld hajú srác itt mögöttem…

-  Kösz. – jegyezte meg a „zöld hajú srác”

-  Kuss! Na, ő Jack. A csajszi meg Lily

-  Ja de hívj csak Lil-nek – nézet rám mosolyogva a lány

-  Banda! A barana csajszi pedig Amanda. Ő a Művész csaja!

-  Kajak? – nézet rám a „banda”

- Gratula! Dren jó fej! És baromi helyes! – nevetett Lil 

Nem válaszoltam, csak büszkén vállat vontam, mitha nem is érdekelne, hogy mit gondol a lány. A többiek hangosan nevettek, és beszélgettek. Lil pedig csak a fülhallgatóját hallgatta. Néha kivette és ő is felnevetett. Én meg ott kullogtam hátul, szótlanul. Kicsit kínosan éreztem magam. Majd megérkeztünk a játszótérre. A lány és a zöld hajú fiú rögtön megcélozták a hintákat, Kim és a másik fiú, aki végig vele volt pedig leültek a hinta melletti padra. Én pedig megálltam Kim előtt, de az istenért sem engedtem volna el a biztonságot nyújtó táskám pántját. Kim elővett egy kék, kis papírdobozt.   

-          Cigi? – néztem rá értetlenül

-          Aha. – válaszolt teljes nyugalommal

-          Kérsz? – nyújtotta felém

-          Nem! Dehogy…

-          Szívtál már? – nézet rám Lil a hintáról

-          Még… nem

-          Próbáld ki! – nézet rám Jack

A szívem zakatolt, nagyon féltem. De erősnek és menőnek akartam látszani, így hát vettem egy szállat. A számhoz emeltem, Kim tesója Sam pedig adott tűzet.

- Úgy szívj belőle, mintha levegőt vennél! – szólt Kim

És én úgy csináltam, ahogyan megmondta! De mégis, nagyon rossz volt, köhögtem és fulladtam. Borzalmas volt, azt hittem bele halok.