Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

52.rész

2012.03.30

Kim egész nap velem volt, egyszer-kétszer kiment venni egy üdítőt, vagy valami nasit, de végig velem volt. És ez nagyon jól esett. A fejem lüktetve fájt. Nem hiszem el, hoy a kórházban kötöttem ki! Amikor Kim visszajött egy narancsos fanta volt a kezében, lült a székre és rám mosolygott.

-         És… mi történt? – néztem rá

-         Mikor?

-         Miután elájultam.

-         Jaaa. Hát… mindenki nagyon megijedt. A legtöbben csak rémülten bámultak rád, de volt aki a védőnőhöz rohant. Ken nagyon megijedt, amikor mindenki rád figyelt megpróbált elsomfordálni, de Dren elkapta. Aztán majdnem megint egymásnak estek.

-         Majdnem?

-         Igen. Mike oda rohant hozzád, és rögtön átvette az irányítást. Téged a karjaiba vett, majd, mint egy oroszlán szinte neki esett a két fiúnak. Még soha nem láttam ilyennek! Látszott rajta, hogy félt téged… de nem tudom, hogy hova lett… eddig itt volt.

Nem válaszoltam. Csak az ölemben lévő kezeimet bámultam. 

-         Fáj?

-         Hmm? – néztem fel

-         Fáj a fejed?

-         Ja.

-         És a mellkasod? Ahol Ken megütött?

-         Nem. Az már nem.

-         De miért mentél oda? Látod, hogy mi lett belőle!

-         Arra, hogy nekem bajom eshet nem is gondoltam. Csak szerettem volna, ha abba hagyják…

Váratlanul kinyílt a kórtermem ajtaja és Dren lépet be. A kezében egy csokor virág volt. Bocsánat kérően nézet rám. Igazából, nem is haragudtam Dren-re. Tudtam, hogy nem akar rosszat. De Kim nem ezen a véleményen volt. Kegyetlen és dühös pillantásokat vetett a fiúra.

-         Szia… - szólt halkan Dren

-         Szia. – mosolyogtam bíztatóan rá

-         Bocsánat! – hajolt meg, japánban így szokás

-         Nem haragszom. – mosolyogtam, valahogy jobb kedvem lett attól, hogy Dren-t láttam

-         Valóban? – ült le az ágyam szélére

-         Valóban.

-         De, hogy miért nem, arról sejtésem sincs. – tette karba a kezét Kim

-         Csss! – sziszegtem rá

-         De miért? Miért, csináltad? – néztem Dren-re

-         Nem tudom. Csak amikor megtudtam, hogy mit veled Ken. Nagyon ideges lettem és…

-         Értem.

-         Ugye nem akarsz szakítni velem…? – nézet rám a nagy, kék boci szemeivel

-         MI? Dehogy! – néztem rá kétségbe esve

-         Oké. Megnyugodtam…

Halkan felnevettem

-         Sajnálom.

-         Szeretlek…

-         N is téged. – csókolt meg