Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

48.rész

2012.03.30

Már majdnem két hónapja jártam Dren-nel és pontosan olyan volt, mint egy álom. Dren olyan más volt, mint Ken. Dren nem hanyagolt, kedves volt és nem kapta fel a vizet mind apróság miatt, Dren-nel tudtam viccelődni, nevetni. Sőt, azt hiszem szinte végig csak nevettünk. Amióta kimondta, hogy szeret olyan volt a világ, mint egy mese. Bár Mike még mindig haragudott rám, igaz, beszélgetet velem, de éreztem, hogy haragszik, és ez aggasztott. Egyik nap a folyosón rohantam. Már rég becsöngettek és a folyosó is üres volt, túl sokáig öltöztem tesi után, elkéstem a harmadik órámról. A 33-mas terem felé futva hirtelen elkapott valaki és neki lökött a falnak, a kezeimet lefogta és a falhoz szorított.

-         Ken?! – kiáltottam

-         Mondtam, hogy még nincs vége. – mosolygott gonoszan

-         Eressz el!

-         Nem. Hallgass meg!

-         Nem! – kapálóztam

-         Figyelj! Amit tetem tényleg szörnyű, de meg bántam! És megbocsájtok!

-         Hogy mit csinálsz?!

-         Hogy megcsaltál. Megbocsájtom.

-         Amit én tettem egy gyenge pillanatomban történt! Olyas valakivel, aki iránt nem tiszták az érzéseim. Ha szerettél volna és figyeltél volna rám, akkor észrevehetted volna! De te egy másik lánnyal jártál, amíg velem jártál!    

-         Szóval nem tudod, hogy mi érzel a „szomszéd srác” iránt?

Csak néztem rá nagy szemekkel, nem tudtam mit mondani. Majd elkezdtem kapálózni. Megpróbáltam kiszabadulni a szorításából. De ő nem engedett, majd amikor már tényleg nem tudtam szabadulni, nagy, zöld, könnyes szemeimmel ránéztem. A barna szemei elől nem volt menekvés. Még erősebben szorította meg a kezem, majd megcsókolt. A nyelvét ledugta a torkomon. Fúj! Számomra még tisztábbá vált, hogy Ken egy féreg! Amennyire csak tudtam ellöktem magamtól.

-         Eresszel! Te szemét! – kalimpáltam, de nem eresztet

Hirtelen egy másik fiú arrébb lökte Ken-t, így megmentve engem. Azt a fiút Ookami-nak hívták, ő már 3.-os volt, ez volt az utolsó éve a suliban.  

-         Azt mondta ereszd el! – nézet dühösen Ken-re

-         Mit szólsz bele?! – kilátott Ken

Váratlanul kinyílt az egyik terem ajtaja és az egyik tanár lépet ki. Végig nézet rajtunk, rajtam a könnyes szemű riadt lányon, Ken-en aki a földön, fellökve ült és Ookamin aki fellökte, a tanárnő becsapta maga mögött az ajtót és kijött hozzánk.

-         Ti hárman! Velem jöttök!

Úgy is volt, mi hárman elindultunk az igazgatóiba. Még soha nem jártam ott, jó, lehet, hogy hármas tanuló volt, de a magatartásom mindig ötös volt. Nekem végem van. Az igazgatói rettenetes volt. Igaz csak egy világos szoba volt, bőr fotelekkel meg tanárokkal, de én akkor és ott tényleg azt hittem, hogy meghalok. Mindig is jó kislány voltam soha nem bántottam mást, nem voltam hangos, nem rosszalkodtam… az iskolában. Most viszont bajban voltam, nem mentem be az órára, zavartam egy másik tanórát, ráadásul egy fiúval voltam kint. Nem hangzik nagydolognak, de ezt a japán iskolák komolyan veszik, nagyon komolyan. Az igazgató megköszörülte a torkát és rám nézet.

-         Nos, Taylor kisasszony, elmesélné nekünk, hogy mi volt ez?