Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

47.rész

2012.03.30

Másnap reggel az ágyamon ültem, fejemet a térdemre hajtottam, Amy ugyan ebben a pózban ült mellettem. A tegnap este után elég sok megbeszélni valónk volt, de túlságosan szégyelltem a dolgokat. Kiborultam és idiótaként viselkedtem.

-         Hát… ezt tuti, hogy nem felejtjük el egy hamar…- törte meg a csendet Amy

-         Neee… ez annyira gáz!

-         Láttad, hogy szegény Mike milyen fejet vágott? – nevetett

Nem szóltam, csak szégyenteljesen nyöszörögtem. 

-         Amy sajnálom…

-         Mit?

-         Hát… mindent.

-         Nem a te hibád, hogy nem szeret. Sokáig haragudtam rád… próbáltam haragudni. De nem ment, mert szeretlek. Szeretem Mike-ot, de amit irántad érzek erősebb. – bámult maga elé 

-         Amy… - elmosolyodtam

-         Még akkor is, ha totál cink vagy

-         -.-”

Átöleltük egymást. Végre szent volt a béke. Olyan rég tudtam Amy titkát, rám bízta, mert bízott bennem. Nekem pedig mindig szúrta a szemem, mert szinte láttam Amy gondolatait, érzéseit amikor Mike-ra nézet. És ezt utáltam. De amikor kiderült, hogy szereti őt, olyan volt mint egy feloldozás. Mintha a titok szelleme, ami eddig velünk volt, akkor és ott eltűnt volna. Lementünk a konyhába és csináltunk egy közös reggelit. Végre olyan kapcsolatunk volt amilyenre mindig is vágytunk. Mindig háborúztunk és veszekedtünk, de most, hogy már nem nyomaszt minket a közös titok, már béke honolt. Egymásra mosolyogtunk, viccelődtünk és beszélgettünk. És ezt imádtam! Így lett a húgom az egyik legjobb barátnőm. És a koszorús lányom. Még az nap találkoztam Dren-nel, mivel szerettem őt, szerettem volna tiszta lappal indítani. Így hát elmeséltem neki mindent, mindent Ken-ről, Mike-ról és Amy-ről. Nem volt könnyű elmesélni a tévedéseimet és a csalódásaimat, de nem akartam ezt a kapcsolataimat is elszúrni.       

-         Értem. Szóval megcsalt. – nézet rám Dren

-         Igen…

-         De… tulajdon képpen te is megcsaltad őt, Mike-al.

-         Hát… öm… tulajdonképpen… azt hiszem… igen…

-         Oké… - nem volt boldog

-         Baj van?

-         Nincs… csak…

-         Csak?

-         Ugye engem nem fogsz megcsalni? – még soha láttam Dren-t ilyen komolynak

Megdöbbentem.

-         Nem! Persze, hogy nem!

-         Rendben. – elmosolyodott

-        

-         Mert az nagyon fájna… Mert én nagyon szeretlek téged.

Nagy szemekkel néztem rá, teljesen elpirultam.

-         Én is szeretlek.