Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

45.rész

2012.03.30

-         Kérlek, csak egy okot mondj, hogy miért nem tudsz szeretni!

-         Mert én szeretlek… - szólt egy vékony hang a hátam mögül 

Hátra sem kellet fordulnom, rögtön tudtam, hogy ki áll mögöttem. Mike döbbenten nézte a mögöttem lévő lányt. 

-         Amy? – kérdezte enyhén remegő hangon

-         Amy mit keresel itt? – fordultam meg

-         Gondoltam… haza mehetnénk együtt, de azt hiszem rosszkor jöttem.

-         Hogy értetted azt, amit mondtál? – Amy nem mert Mike-ra nézni

-         Lehet ezt nem érteni? – mosolygott keserűen

Amy arcáról két hatalmas könnycsepp gördült le. Gyorsan magamhoz szorítottam.

-         Én… már annyira untam! Untam ezt a kavarodást, ezt a szerencsétlen titkolózást! Amanda végig tudta! Nem tudom, hogy van-e rá valami más oka, de ha nincs akkor azért nem szeret téged… mert én megkértem, hogy ne tegye! És ő így tett… mert… ő már csak ilyen. – sírt

Mike nem is tudta, hogy mit mondjon erre az érzelmi zuhatagra. Csak állt ott értetlenül és azon gondolkodott, hogy mit válaszoljon erre így hírtelen.

-         Tudod mit? Hagyjuk. – mosolygott Amy, arcát eltakarta a hosszú sötét haja

Amy megragadta a kezem és elindult abba az irányba ahonnan jött, és engem is vonszolt magával. Amikor hazaértünk Amy még mindig nem szólt egy szót sem, csak sírva felrohant a szobájába és becsapta az ajtót.    

-         Ezt meg mi lelte? – nézet rám apa

Én csak vállat vontam és felmentem a szobámba. Becsaptam az ajtót és belevettem magam az ágyamba. A fejemet a párnába temettem és mit sem törődve azzal, hogy ki és mi halja meg, olyan hangosan kezdtem el sírni amennyire csak jól esett. De a nagy zokogás közben, mégis meghallottam Amy-t sírni, a szomszéd szobában. És ez még nagyobb fájdalmat okozott.  Apa ás anya csak álltak a lépcső alján és értetlenül hallgatták, ahogyan mind két lányuk kétségbe esve bömböl. A hisztink egészen estig kitartott, egyikünk sem jött ki a szobájából, csak ültünk a sötétben és bámultunk magunk elé. Igaz, egy fal elválasztott minket egymástól, de mind ketten érzetük a másik komor hangulatát. Váratlanul hangokat kezdtem el hallani a földszintről. Közelebb osontam az ajtóhoz és hallgatózni kezdtem. Mike volt az, engedélyt kért apámtól, hogy feljöhessen ide. Apa elég szigorú volt Mike-al, mert pontosan tudta, hogy mit érez iránta Amy. És mint ahogy később kiderült, apa még nálam is jobban tudta, hogy én mit érzek Mike iránt. Felrántottam az ajtót és beálltam az ajtóba, Mike feljött a lépcsőn és elindult felém. Nem, nem is felém. A szomszédos szobába ment, rólam tudomást sem vett, nem mertem hozzá szólni. Bekopogott Amy pedig beengedte. Ugyan könnyekkel a szememben, de inkább bementem a szobámba és becsuktam az ajtót. De nem adtam fel ilyen könnyen! Neki esetem a falnak és hallgatózni kezdtem. Lehet, hogy nem volt valami szép dolog, de, mint nővér és, mint ex legjobb barát, tudnom kellet, hogy miről van szó.