Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

44.rész

2012.03.30

Már két hete jártam Dren-nel. Az egész olyan volt mint egy mese, olyan kedves volt, olyan figyelmes. Néha féltem esténként elaludni, mert féltem, hogy amikor reggel felébredek, rájövök, hogy csak egy álom volt az egész. De nem, igaz volt. És én a fellegekben jártam! Bár egy dolog aggasztott, Mike még nem tudta. Dren-nek pedig egyre furcsább volt, hogy néha- néha elbújtam, amikor a folyosón szembejött Mike. Az egészben a legrosszabb az volt, hogy tudtam, hogy Dren-nek és Kim-nek volt igaza, amikor azt mondták, hogy gyerekes vagyok. Mike elé kellet állnom és elmondanom neki a dolgokat. Órák után megkerestem őt, épp az egyik szakkörön ült, nem hiába volt ötös tanuló. A terem ajtó nyitva volt, a tanár éppen a táblára írt amikor én beálltam az ajtóba és a szemmel Mike-ot kerestem. Majd meglett. Próbáltam úgy integetni, hogy a tanár ne vegyen észre, de Mike igen, és az sem jött volna rosszul, ha a többiek nem néznek totál dinkának. Vagy fél perce kalimpáltam és már mindenki rajtam röhögött, amikor Mike észrevett. Amikor a tanár nem figyelt gyorsan felugrott és kirohant a teremből, hozzám.

-         Te mit keresel itt? – nézet rám

-         Beszélnünk kell…

-         Most? Nem ér rá?

-         Nem…

Látta, hogy zavar valami ezért velem jött. A folyosó üres volt és csendes. A diákoknak vagy órájuk volt még, vagy valami különórájuk. Csendesen sétálgatunk a folyosón, lehajtott fejjel baktattam Mike mellet.    

-         Baj van?

-         Nincs! Vagyis… amit a múltkor… az nap este mondtál…

-         Igen?

-         Komolyan gondoltad? És igaz? Mióta? Miért? 

-         Komolyan gondoltam… teljesen komolyan. Hogy mióta? Vagy 2 éve… de hogy miért? Azt nem tudom. Miért szeretünk valakit? Különösebb oka nincs. Csak szeretlek és kész. A hajad, a szemed, a stílusod, az hogy totál dinka vagy, minden!

-         Óóó…

-         „Óóó…”?

-         Nekem… van valakim… de úgy gondoltam az a legtisztább, ha tudod!

Annyira megdöbbent, hogy megállt. Csak nézet rám nagy szemekkel, majd sóhajtott és előre ment.

-         Mike…?! – mentem utána

-         Haragszol? – néztem rá

-         Nem. Vagyis igen! Én vagy 2 éve szeretlek és támogatlak, erre összejössz egy sráccal, aki egy paraszt! D jó lenyelem, érted! Aztán végre megjött az eszed és otthagyod, én balaga meg úgy érzem, hogy itt az én időm. Végre! Erre megint összeszedsz egy vadidegent!             

-         De te… - nem jutott semmi válasz az eszembe

A távolból, a hátam mögül halk lépteket hallottam, de nem foglalkoztam vele. Hiszen valószínűleg csak egy diák. És az meg most kit érdekel? Van ennél fontosabb dolgom is.  

-         De én? Na jó, most komolyan. Mondj egy dolgot, amiért nem akarsz velem lenni!

-         …Mike… én csak barátként gondolok rád… - csuklott el a hangom

-         Ha csak barátod vagyok, miért tudom, hogy milyen a csókod íze?

Elpirultam, nem, hogy szólni, levegőt venni sem tudtam.

-         Kérlek, csak egy okot mondj, hogy miért nem tudsz szeretni!

-         Mert én szeretlek… - szólt egy vékony hang a hátam mögül