Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

4.rész

2012.03.30

-  Na, milyen volt az első napod Maaka?

-  Hmm… tűrhető, neked?

-  Egész jó. Szereztél barátokat?

-  Egyet…vagy is kettőt… azt hiszem… - gondolkodtam el egy pillanatra

-  Ezt hogy érted?

-  ŐŐŐ Sehogy! De tényleg! – mentegetőztem

Michael sóhajtott egyet, tudtam nem elégedett a válaszommal, de hát ez van

M: Ti kaptatok házit? – terelte el a témát nehogy kínos csend legyen köztünk

Már épp válaszolni akartam, amikor valaki, hirtelen, hátúról átkarolta a nyakam egy pillanatra megijedtem és láttam Mike arcán hogy ő is meglepődött.

-         Szia Amanda! – rögtön felismertem a hangját

-         Ken! Szia!

-         Mizujs? Édes? – na ettől totál elpirultam

-         Ne haragudj, de te mégis ki vagy? – Mike hangja nagyon szigorú volt

-         Ken Jonson! Hát te ki vagy?

-         Michael Roberts

-         Nocsak, nocsak, csak nem Amanda pasija vagy? – nézett rám Ken kacéran

-         Mi?! NEM! Dehogy! Csak barátok vagyunk! – tiltakoztam

Michael nagyon szigorúan nézet rám a nagy barna kiskutya szemeivel. Aztán egy szó nélkül ott hagyott. De igazság szerint akkor még, abban a pillanatban nem igazán érdekelt Mike. Hiszen ott volt nekem ő. Az én hercegem.

-         Nos, akkor mehetünk? – nézett rám Ken

-         Őőő…hova?

-         Gyere és megtudod! – megragadta a kezem és el kezdett húzni maga után.

 Nagyon elpirultam, legalább is gondolom, mert nem láttam saját magam, de nagyon melegem lett hírtelen. Ken egyenesen a parkig vitt, ahol egy padra ültünk le.

-  Szóval ki volt ez a srác?
- Mike. A legjobb barátom!
- ÓÓÓ…
- ÓÓÓ?

- Szerintem többet akar tőled…

- Többet?

- Biztos vagyok benne!

- Úgy beszélsz, róla mintha egy valami szörnyeteg lenne!

- Csak nem akarom, hogy bántson!

-  De hát nem is ismered!

- Áhh… csak nem szeretném, ha fájdalmat okoznának neked…

Meglepett arccal néztem rá, egyre jobban éreztem azt a bizonyos forróságot.