Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

33.rész

2012.03.30

Egy héttel telt el úgy, hogy egyik fiúval sem beszéltem. Kim-mel minden nap átjött, próbált felvidítani. Rám fért, hiszen a mindent elvesztetem, egy világ tört össze bennem ez alatt a szünet alatt. Reggel volt és engem Kim ébresztett, berontott a szobámba és felhúzta a redőnyt. 

-         Gyerünk felkelni! – állt elém, de én csak beljebb húzódtam az ágyamba

-         Mmmm… nem akarok…

-         Jaj, nem már, egy hete volt.

-         De Mike és Ken még mindig utálnak!

-         … és? Tokyo tele van helyesebbnél helyesebb srácokkal!

-        

-         Tudod mi? Ma bulizni megyünk!

-         He? – néztem fel

-         A bárokban és klubokban egy héttel később tartják a karácsonyi bulikat.

-         Éééés te azt hiszed, hogy én elmegyek egy ilyenre?

-         Nem hiszem. Tudom!

-         Őőő nem!

-         Őőő de!

Megragadta a karom és kirángatott az ágyból.   

-         Most pedig reggelizünk! – indult el velem lefelé a lépcsőn    

-         Amúgy cuki a pizsid.

-         Köszi^^

A konyhában már ott ült a családom, Amy épp egy story-t mesélt, ami vele és az egyik barátnőjével történt meg a suliban. Már nem emlékszem, hogy mi volt az, de az tudom, hogy nagyon tetszet a többieknek.

-         Hello – köszönt hangosan Kim

-         Sziasztok, lányok. – tett le az asztalra egy nagyadag palacsintát

-         Ugye nem zavarok? – nézet anyura Kim

-         Dehogy, már szinte családtag vagy Kim! – mosolygott anyu

-         És a gyerekre és vigyázol… - jelentette ki cinikusan apa

-         Már nem vagyok gyerek! -.-” – néztem rá

Reggeli után bevetettük magunkat a városba, igazság szerint nekem ehhez az egész bulizáshoz nem volt túl sok kedvem. De úgy voltam vele, hogyha a barátnőm szeretné, akkor miért ne? A napot azzal töltöttük, hogy körbenéztük a karácsonyi vásárt. Majd eljött az este, az a bizonyos este. Kim Tokyo egyik legjobb klubjába vitt el, üvöltött a zene és nagy volt a tömeg, nem az én világom volt. Félórás sorban állás után bejutottunk, a hely tele volt tízen éves srácokkal és lányokkal, mind örülten táncoltak a zenére. Nekem már ez sok volt. Megcéloztam a bárt és kértem egy koktélt.       

-         Ez gyors volt. – ült le mellém Kim

-         Nekem ez sok.

Kim felnevetett, majd a tekintette át kalandozott a mellette ülő fiúra. Már tíz perce ültem, csak bámultam magam elé és azt hallgattam, ahogyan Kim azzal a tök idegen sráccal flörtölt. Megfordultam és a táncoló tömeget néztem, hirtelen egy ismerős arcot láttam meg. A szám is tátva maradt, a kezemmel enyhén oldalba ütöttem Kim-et. Aki rám nézet és mivel látta, hogy meredten bámulok valamit ő is oda nézet, és az ő szája is tátva maradt.     

-         Az ott…

-         Igen…