Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

29.rész

2012.03.30

Bárhogy reménykedtem az este csak eljött. A házban az a bizonyos karácsonyi illat keringet, a sütőben csirke sült anya meg már csinálta a krumplipürét. Csöngettek, lerohantam a szobámból, hogy kinyissam az ajtót, de megálltam. Vajon ki lehet az? Mike vagy Ken? A kezem is megremegett a kilincsen, a csengő újra és újra megszólalt, én meg csak álltam…

-          Amanda! Nem nyitod ki? – nézett rám anyu a konyhából

-          De, de! – téptem fel az ajtót

Az ajtóban Ken állt, ugyan olyan zöld sálban, mint amit én vettem

-          Szia, kicsim! – csókolt meg

-          Szia – mosolyogtam rá

-          Szeretnék bemutatni neked valakit… - ragadtam meg

A vendégszobába vezettem, majd kopogtam. Nagyi kinyitotta az ajtót és végig mért minket.

-          Szia… ő Ken… tudod, már meséltem róla! – mutattam rá

-          Jó napot… - nézet zavartan Ken

-          Jó napot… örülök, hogy megismerhetlek Amanda már sokat mesélt rólad…

-          Valóban? – nézet rám

-          Igen. Nos, majd még beszélünk…

-          Igen.

Ellenszenvet éreztem, mind két féltől.

-          Felmegyünk? – nézet rám

-          Őőő persze!

Megragadta a kezem és felvitt, leültünk az ágyra és egymást néztük. Vagy tíz percig csak bámultuk egymást, igazából… azt hiszem élveznem, kellet volna azt, hogy vele lehetek, de valamiért nem volt olyan jó, inkább kínos volt.  

-          Őőő olyan régen láttalak… mit csináltál mostanában? – próbáltam meg törni a jeget

-          Hogy mit? Őőő tanultam! Tudod, rá kellet feküdnöm, ha továbbra is én akarok lenni a foci csapat kapitánya – kicsit gyanús volt a hangsúlya 

-          Ömmm tetszik a sálad!

-          Köszi…

Hirtelen megszólalt a csengő, felugrottam és lerohantam a lépcsőn és felrántottam az ajtót. Michael volt az, nagyon örültem neki, de nagyon féltem attól is, hogy mit fog szólni, ha megtudja, hogy Ken is itt van. 

-          Szia… - mosolygott rám

-          Szia, tessék – tártam ki előtte az ajtót

-          Köszi

-          Rettegj, a nagyi már vár rád – mutattam a nagyszobába ahol a húgomék voltak

-          Csodás… - jegyezte meg

-          Előbb őket kell kiállnod… - nevettem

-          Na, nem baj – mosolygott majd bement a nagyszobába

Épp felfelé rohantam Ken-hez amikor támadt egy ötletem. Gyorsan bezárkóztam a fürdőbe és előkaptam a mobilom.

-          Hallo? – szóltak bele

-          Kim? Szia!

-          Amanda? Mit akarsz ilyenkor?

-          Nagy bajban vagyok, gyere át!

-          MI? Most? Karácsony van…

-          Tudom… de hidd el nagy gáz van!

-          Áhh rendben, mindjárt ott vagyok