Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

22.rész

2012.03.30

Igazából ez a három hét gyorsan elment. Kimmel rengeteget szórakoztunk a sok buta libán akik odáig voltak Dawe-ért. Aki pedig értem volt oda, de ha öt méteres körzetembe jött elküldtem melegebb éghajlatra. Még mindig Kennel jártam, de néha-néha jó volt Mike szemébe nézni, elmosolyodni és visszaemlékezni arra az estére. Hihetetlen, de mintha pillanatok alatt eltelt ez az idő és már el is jött december 24. Holnap karácson! Már egy hete leeset a hó, mindent fehérben pompázott. A fák, a házak és a kocsik teteje minden, és ami a legjobb volt az egészben: már nem volt suli! Már nagyban ment a téli szünet, én pedig egész nap Kimmel és a húgommal Amyvel mászkáltam a városban. Egyik nap pont egy ilyen „bevásárlós napot” tartottunk és az utcán sétáltunk, hangosabbak voltunk, mint az utcán lévő összes ember együttvéve. Nevettünk, lökdösődtünk, és ha valaki meglátott az egyik kirakatban valami szépet, akkor általában sikított egy nagyot, így jelezve a többieknek, hogy talált valamit. Nos, igen. Sosem voltunk kulturáltak, hát még ha együtt voltunk. Amy és Kim sétáltak és nevetgéltek, én pedig csak kullogtam mögöttük és az elmúlt hónapok történésein gondolkoztam. Ken és Mike verekedésein, azon, hogy Dawe milyen szerencsétlen, de legfőbb képen a Michael-el való csókon, az valami állati volt! Csak cammogtam és a földet meg a havat néztem, de hirtelen valami elvonta a figyelmem. Egy zöld sálat pillantottam meg az üveg mögött. Megálltam és csak a kirakatott bámultam, majd rátapadtam az üvegre. Ahogyan a tükörképem visszalátszódott a kirakat üvegén, pont úgy nézet ki mintha a zöld sál a nyakamban lenne. Már teljesen belihegtem a képet, amikor az eladó belülről kocogtatni kezdte az üveget, hogy fejezem be. Én pedig hátrébb álltam két lépést és onnan néztem tovább.

-         Hát te? – fordult vissza Amy

-         Ezt most én megveszem. – mutattam a sálra

-         Minek? – nézet nagy szemekkel Amy

-         Pontosabban: Kinek? – cukkolt Kim

-         Valakinek! – morogtam vissza

Majd berohantam a boltba és 5 perccel később egy szatyorral jöttem ki.

-         Most kajak megvetted? – tette csípőre a kezét Kim

-         Meg! – vágtam rá

-         Apu ki fog akadni, hogy erre költöd el a pénzed… a pénzét! 

-         O.O”

-         Na, jó most komolyan. Kinek vetted?

-         Őőő…

Nem az, hogy nem akartam neki elmondani nekik, hogy kinek vettem az volt a baj, hogy én sem tudtam. Így utólag azt hiszem nagyon jól tetem, hogy neki adtam azt a sálat. Hiszen, az a sál volt az, aminek ezt a gyönyörű napot köszönhetem. Csak bámultam magam elé gondolkodtam, amikor Kim rám kiáltott.

-         HÉ! AMANDA!

-         Hmm?

-         Áhh ez tök dinka! – méltatlankodott a húgom

-         Kinek veszed?

-         Nos… Ken-nek! ^^ "