Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

20.rész

2012.03.30

 

A teste meleg volt és olyan puha, de mégis biztonságban éreztem vele magam, éreztem, hogyha valaki, akkor Michael mindentől meg fog védeni. Így utólag, így 3 évvel később minek is tagadjam? Nagyon is élveztem. A fellegekben éreztem magam, a teste olyan meleg volt, éreztem, hogy biztonságban vagyok mellette. Így 3 évvel később minek tagadjam? Az volt életem legjobb csókja. Persze, szerettem Kent, de igazából… Mike jobb volt. Váratlanul meghallottam Ken hangját, éppen a szüleimnek köszönt és most felénk tartott. Biztosan végett ért a meccs és beugrott hozzám. Gyorsan elkaptam a fejem, feltéptem a hátam mögött lévő beépítet szekrény ajtaját és belöktem szegény Mike-ot     

-         Pofa be! Marad! – üvöltöttem rá és bevágtam a szekrényajtót

Pillanatok alatt végig néztem a szobámban, hogy maradt-e még valami árulkodó nyom amiből Ken rájöhet, hogy Mike itt volt illetve van. De mivel nem találtam rávágódtam az ágyamra és megragadtam a könyvemet és úgy csináltam mintha órák óta olvasnék. Pont abban  pillanatban lépet be Ken amikor felvettem a könyvemet. 

-         Szia, kicsim! – mosolygott rám

-         Szia! – mosolyogtam vissza, felpattantam és átöleltem

-         Na, mi volt a meccsen?

-         Nyertünk!^^ és neked milyen volt a napod?

-         Hát őőő… jó! Vagyis nagyon unalmas, mondhatni átlagos…

-         Hiányoztál – szorosan átölelt és megcsókolt

Én pedig még csókközben is csak arra tudtam gondolni, hogy Mike a szekrényben van. Hát persze, mégis melyik lány nem gondolna a fiúra a szekrényben? Elhatároztam! Valahogy ki kell dobnom Kent! De hogyan? Semmi ötletem… Ken az ágyra döntött és átölelt, csak egy percig bújcíztunk, de nekem egy évnek tűnt. Nagyon szeretem Kent, de csak arra tudtam gondolni, hogy húzzon már el!

-         Kicsim… fáradt vagyok… - nyögtem

-         ?

-         Ma tesink is volt, meg egy csomót kellet cipekednem papírt gyűjtöttünk, hulla vagyok…

-         Menjek?

-         Nem szeretném… de az lenne a legjobb, mert még meg kell sétáltatnom a macs… azaz kutyát meg szeretnék hamar lefeküdni…

-         Áhhh hát rendben… - feltápászkodott és segített nekem is felállni

-         Akkor, szia – nyomott egy puszit az arcomra ás ott hagyott

-         Áhhh akkor, szia…

Egy darabig csak álltam, aztán letérdepeltem a földre, majd bemásztam a szobaajtóba és leültem. A ronda kis francia bulldogom nagy horkantásokkal oda futott hozzám és mellém bújt.  

-         Mizujs?

A kutya persze nem válaszolt csak nézet rám nagy szemekkel

-         Valamiért mindig lemacskázlak téged, te kis szerencsétlen… - az ujjammal picit megböktem a kutya rózsaszín kis noziát