Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A WC szelleme

2013.09.24

A hó hatalmas, fehér pelyhekben hullt le a sötét égről. Tél volt, így habár még nem múlt el este 8 óra, de már sötét volt. A mindig nyüzsgő és hangos Sweet Amours gimi most üres és némán állt. Egy kocsi sem állt a vastag hóréteggel borított parkolóban. Még „Bogárkát” az igazgatónő baba kék, Volkswagen Beetle-jét sem lehetett látni. Bent talán még sötétebb volt, mint kint. A tanári, a DÖK-ös terem és az osztálytermek mind-mind bezárva vártak a szünet végére és a diákok visszatérésére. Hirtelen egy erős, és vékony fénysugár villant fel, egy zseblámpa fénye. Három lány hangja törte meg a régóta tartó csendet. Lynn ment középen, a fényt adó zseblámpa az ő kezében volt. Mögötte Viola jött reszketve, barátnője háta mögé bújva. Utánuk Iris sétált, a két lánnyal ellentétben ő nem volt sem izgatott, és nem is félt.

-         Lynn kérlek, forduljunk vissza! – mondta remegő hangon Viola

-         Ne már Viola! Tudott mennyit kellet könyörögnöm, hogy Nataniel ide adja a kulcsokat?! Tudod milyen… már az is csoda, hogy le tudtam beszélni arról, hogy velünk jöjjön… - válaszolt Lynn, összeráncolta a szemöldökét, ahogyan eszébe jutott Nataniel-el való vitája

-         Nem is tudtam, hogy Nataniel-nek a sulihoz is van kulcsa… - szólalt meg hátul Iris

-         Van neki… hogy betudjon járni a szünetekben is dolgozni, illetve szervezkedni… tudod milyen! Akkor is dolgozik, mikor pihen! – pillantott hátra Lynn

-         Igazából én sem értem miért vagyunk itt… - szólt Iris

-         Hogy lássuk Hananko-t! – kuncogott Lynn, hangja igazán lelkes volt

-         Akiii…kicsoda? – dőlt ki a lányok mögül, kérdő tekintettel Iris

-         Hanako a Wc szelleme! Egy lány, akit addig piszkáltak, amíg öngyilkos nem lett az iskolája Wc-jében… azóta… mikor besötétedik, és mindenki elhagyja az iskolát, a lánymosdókban kísért! Hosszú hajáról lehet azonnal felismerni! Ha meglátod menekülj… mert szívességet fog kérni…és, ha nem teszed meg… azonnal meggyilkol, a lelked pedig sose talál nyugalomra…és örökké kísérteni fogja, ezt a világot! – mesélt vigyorogva a barna hajú lány  

-         Jaj ne… - nyöszörgött Viola, ettől csak jobban remegni kezdett

-         …Kezdem azt gondolni, hogy Rosa-nak volt igaza, mikor nem jött velünk…- sóhajtott halkan

-         Hihetetlen, hogy nem jött! Elmeséltem neki, a sztorit, de még így sem érdekelte… hát milyen ember az ilyen? – nevetett Lynn

-         Hm…nagyon okos? – válaszolt Iris, fáradt volt már, és bár nem vallotta volna be, ő is félt este az iskolában

Lynn kuncogva gyorsított a tempóján, szíve egyre hevesebben vert, ahogyan elértek a lépcsőhöz. Mosdó csak az első, illetve második emeleten volt, a földszinten egy se volt. Ekkor már Iris is megfogta Lynn kezét, nem csak Viola. A barna lány vörösre, majd a lilára pillantott, magabiztos, vidám mosolya volt. Mintha nem is félt volna, pedig ő sem különbözött a többiektől, lába megállás nélkül remegett a félelemtől. Nyelt egy nagyot és fellépett az első lépcsőfokra, amit a második követett, majd megállt és visszafordult. Kérdőn nézett Viola-ra, aki elengedte a kezét és nem ment vele. Iris ugyan olyan értetlen arccal nézte őt, mint Lynn. 

-         Viola…mi baj? – kérdezte halk, szomorkás hangon Lynn

Viola nem válaszolt, lehajtotta a fejét és reszketve ácsorgott tovább a lépcső legalján. Arcán két, csillogó könnycsepp futott végig, majd hullott a földre. Nem mert és nem is akart felnézni, szégyellte könnyeit és remegését. Iris gyorsan leugrott a második lépcsőfokról és átölelte a lányt, majd letörölte annak könnyeit.  

-         Semmi baj Viola… nem kell velünk jönnöd, ha nem akarsz! – cirógatta a lány hátát  

-         Még szép, hogy nem! Nem akartunk bele kényszeríteni… - lépett vissza az első fokra Lynn, szomorkás, bűnbánó mosollyal arcán

-         De…én…veletek megyek…- szipogott Viola és szemeit megdörzsölve felnézett

-         Biztos ezt akarod? – billentette meg fejét Iris

Viola pár másodpercig csak csendben állt, majd bólintott, Iris elmosolyodott és megfogta a lány kezét, amíg Lynn előre ment a zseblámpával. A kínos csend csak addig tartott, míg fel nem értek a lépcsőn, ekkor Lynn előre szaladt az egyik szekrényhez, és nevetve visszanézett barátnőire. Keze a szét graffitizett szekrényen pihent.

-         Az Nataniel szekrénye? – tette fel költői kérdését a döbbent Iris

-         Úgy látom Castiel már járt itt a szünet alatt…- vigyorgott Lynn 

-         Honnan volt kulcsa?...Vagy, hogy jött be?  – pislogott Viola  

-         Ellopta Natanitel előző kulcsát… Nat ezért nem akarta nekem olyan könnyen oda adni… - simított végig gyengéden a szekrényen Lynn, miközben szeretettel teli szemekkel nézte azt

Iris és Viola mosolyogva pillantottak egymásra, mindketten ugyan arra gondoltak, és tudták ezt szavak nélkül is.

-         …Mindegy! Menjünk! – kapott észbe Lynn és nézett a lányokra elvörösödve

Viola-ék kuncogva követték az előre rohanó lányt, aki láthatóan nagyon is zavarban volt. Egészen a mosdóig rohant, majd ott megtorpant. Meredt szemekkel, résnyire nyitott szájjal bámulta felfelé, a női mosdó ajtaján lévő kishölgyre. Iris majd Viola ütközött Lynn hátának, aki majdnem felbukott, mérgelődve nézett hátra a két lányra. Céljuktól egy lépésre mind feszülté váltak. Hanako „meséje” járt a fejükben, és már Lynn-ön is látni lehetett, hogy nem akaródzik neki bemenni.

-         Bi-biztos jó ötlet ez? – kérdezte akadozva Lynn és nézett hátra

-         Az egész a te öteted volt, nehogy már miattad kelljen visszafordulni! – szólt rá Iris erélyesen és ettől mindenki megrettent, ritkán lehetett Iris-t ilyennek látni

Lynn megszeppenve pislogott Iris-re, amjd nyelt egy nagyot és az ajtó kilincsre nézett.

-         I-igazad van! Hiszen ez a történet...csak egy mese…csak egy buta mese! Ez az egész…nem is valódi! – kuncogott zavarában Lynn

-         Igen! Ha bemegyünk…csak...üres wc-ket találunk majd! – helyeselt Viola

-         Akkor…mire várunk? – nyelt egy nagyot Iris

-         Se-semmire… csak...menj előre! -  nézett rá Lynn 

-         Hogy én?! …Mi-miért nem te mész?! – akadt el Iris lélegzette

-         Hát…öm…Viola…te nem akarsz esetleg…? – pillantott Lynn Viola-ra

-         Soha! – kiáltott fel Viola, majd kapta a kezeit a szája elé, nem akart ilyen hangos lenni

Ekkor egy vérfagyasztó, vontatott nyikorgás kíséretében lassan, résnyire kinyílt a mosdó ajtaja. Lynn tágra nyílt szemekkel, rémülten lépett távolabb, Viola felnyögött, ahogyan levegő után kapott, Iris megugrott a félelemtől.  

-         Hát…most már tudja, hogy itt vagyunk… köszi Viola. – pillantott a lány felé mérgesen Lynn

-         M-mi…?! Én…nem! – kapkodott, Viola nem tudott mit válaszolni erre

-         Nem úgy volt, hogy nem is létezik?! – kelt Viola védelmére Iris és pillantott szigorúan Lynn-re

 Lynn szem forgatva sóhajtott, majd karba tette a kezét. A háta mögött az ajtó ismét nyikorogni kezdett, amitől Lynn unott, morcos arca teljesen eltorzult. Arcára kiült a félelem és a döbbenet, lassan fordult hátra és tette remegő kezét a kilincsre. 

-         Lynn ne! – kiáltott fel Viola, de már későn volt

Az ajtó hosszan, lassan nyikorgott és kinyílt Lynn keze alatt. A lányok szinte egyszerre léptek beljebb, a sötét mosdóba. A zseblámpa fényétől megcsillant a csempe. A mosdókagylók felé fordultak, ahonnan vízcsobogás hangja szólt. A három csap közül a középsőből folyt a víz, teljesen magától, a mosdókagylómegtelt és csorogni kezdett belőle a víz. A pocsolya csak nőtt és nőtt, ahogyan egyre több víz folyt a földre. A lányok döbbenten nézték a vizet, egyikük, sem mert még ennél is beljebb lépni és elzárni a csapot. Hirtelen megszólalt az egyik wc, valaki öblített. Az elsőt sorra követte a többi is, nem sokára mind a három wc felszólalt. A három barátnő szeme egyre csak elkerekedett, Lynn hátra lépett egyet, köpni, nyelni nem tudtak, nem hogy elszaladni. Váratlanul kivágódott a sarokban lévő, legutolsó wv ajtaja és egy alak lépett ki onnan. Csak a sötét alakját lehetett látni, mást nem. Lynn remegő kézzel irányította a zseblámpa fényét az alakra. Egy vékony, női sziluett lett látható, feje a föld felé nézett, arcát térdig érő fehér lobonc haja takarta. Kezeivel a lányok felé nyúlt és tett feléjük egy lépést, torkát hörgő, morgó hang hagyta el. Lynn-ék ekkor mély levegőt vettek, mely azonnal el is akadt a torkukban. Szájukat hangos sikoly hagyta el, egymást szinte fellökve fordultak meg és rohantak el azonnal. Lynn kezéből a zseblámpa is kisesett, hangos koppanással ért földet, de már senki, sem mert visszaérte. Halk kuncogás törte meg azt a csendet, ami a lányok sikolyainak és cipőkopogásának elhalkulását követette. „Hanako” a szájához kapott és egyre hangosabban kezdett nevezni. Egy laza mozdulattal hátra söpörte fehér haját és vigyorogva a wc-k felé nézett. A középsőből Lysander az ajtófelőliből pedig Castiel lépett elő. Vigyorogva néztek az ajtók, majd Rosalia felé, aki épp a csapot zárta el.

-         Az jobb volt, mint gondoltam! – nevetett Castiel

-         Olyan gyerekesek… - sóhajtott vállat vonva Lysander és dőlt a falnak

-         Ma este már nem fognak aludni! – vigyorogott Rosa és tette a csípőjére a kezét

Vigyorogva néztek a lányok után, egy pillanatra mind összenéztek, majd újra az ajtó felé néztek.