Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

7.rész

2011.12.01

Másnap épp hazafelé mentem amikor egy ismerős alakot pillantottam meg. Az a fiú akit Missyvel láttunk  az orvosnál. Igazából csak szeretem volna jól megnézni és elmenni mellette, de ő megállt mellettem.

-         Hogy vagy? – nézett rám

Én pedig ott álltam tök meglepődve, nem is tudtam mit válaszoljak

-         őőő ismerjük egymást?

-         Meg lep hogy nem emlékszel rám… - mosolyogott

-         Hát őőő… engem is…

-         Látod ezt? – mutatott egy a fején lévő sebre ami épp csak hogy kilátszott a fekete haja alól

-         Ez te voltál…

Látszott rajtam, hogy szép lassan rájöttem, hogy mi is a helyzet. Meg ragadtam a kezét és olyan gyorsan elkezdtem rohanni vele az erdő felé amilyen gyorsan csak tudtam. A szemeim már könnyesek voltak, egyrészt mert sosem bírtam a túl sokat futni egyszerre, másrészt meg azért mert nagyon féltem. Aztán megálltam az erdő közepén, és próbáltam kilihegni magam.

-         TE VAGY AZ! A SÁRKÁNY!

-         Nem is ismertél fel?

-         MIT KERESEL ITT? MIT AKARSZ TŐLÜNK?!

-         Csak megsérültem… a kedves és elégé ostoba falud pedig befogadott… hát nem aranyos?

-         Tűnj el innen azonnal!

-         Mmm… nincs kedvem…

-         HOGY MI VAN? – már a hisztérikus roham szélén voltam

-         Itt kedvesek velem kapok kaját és szálást, és mivel megsebesültem mind ez ingyen és bérmentve… eszem ágában sincs elmenni innen… - ült le egy kőre

-         HOGY MI? NA AZT MÁR NEM! EZT NEM TEHETED! SZÓLOK A TÖBBIEKNEK…

Éppen megfordultam, hogy vissza rohanjak a faluba amikor megragadta a kezem és vissza rántott egyenesen ez ölébe.

-         Nem szólhatsz senkinek! Különben lerombolom a falut!

-         MI? – néztem rá ijedten

Próbáltam kiszabadulni az karjai közül, de nem engedte az ölében ültem ő pedig magához szorított.

-         Meg mondtam. Szeretek itt lenni. De ha elmondod bárkinek is, hogy mi vagyok, akkor kénytelen leszek lerombolni a faludat.

-         Ezt nem teheted! – üvöltöttem el magam

-         Dehogy nem! Sárkány vagyok! – nevetett gúnyos hangon

-         Eresz el! – kiabáltam

-         Nos, mit fogsz most tenni?

-         Mmm… nem mondom el senkinek – csuklott el a hangom 

-          Jó kislány

És ezzel elengedett, én meg felpattantam az öléből.