6.rész
20 perccel később az utcán sétáltunk
- Most komolyan… elképesztő vagy… - nevetett Missy
- mmm… tudom – nyafogtam
- De ez nem igazságos… tuti hogy összefogsz jönni vele
- És?
- Én akarok!
Missy hangosan felnevetett
- Mio, Missy! – jött velünk szembe Kanzuki
- Bátyos! – rohant oda hozzá Missy
- Szia
- Szia, hogy vagy? – mosolygott rám
- Mondtam, hogy nincs semmi bajom, jól vagyok…
- Örülök… Missy beszélhetnék Mioval négy szem közt?
- Persze! – mosolygott rám Missy kacéran
Aztán elment mellettem és alig hallhatóan a fülembe súgta: Itt az alkalom NE szúrd el! - és ezzel eltűnt a tömegben
Így hát Kanzukival sétáltam tovább, egyikünk sem szólalt meg, én teljesen elvoltam pirulva és szóhoz sem jutottam, de rajta is látszott, hogy kínos ez az egész.
- Én… sajnálom…
- De hát… mit? – lepődtem meg
- Hogy nem vigyáztam rád…
- Nem kell rám vigyázni… - pirultam el még jobban
Aztán hirtelen megállt és megfogta a kezem
- De én szeretnék… vigyázni rád…
- Őőő… hát…őőő é-é-é-é-é-nnn… - levegőt sem kaptam
- Mio!
- Őőő tessék?
- Arra gondoltam, hogy… esetleg… van kedved találkozni velem… valamikor?
- E-e-e-ez egy randi?
- Nos, igen… - pirult el
- Hát, oké! – mosolyogtam
- Ráérsz szerdán, mondjuk este nyolckor?
- Aha :)
- Akkor… majd még úgy is összefutunk… - és ezzel elment
Én pedig ott állt teljesen elpirulva, aztán szép lassan leesett, hogy mi is történt az előbb. Sikítva ugrottam fel, és rohantam el, egyenesen Missyhez. Lihegve rontottam be a szobájába
- Jézus! Mi történt veled? – nézett fel
- Kanzuki! Kanzuki! Kanzuki!
- Mi van vele?
- Randira hívott!
- Kajak?
- Aha!
- Mikor?
- Szerdán
- De az még 2 nap
- Tudom, és alig bírok várni!