Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

32.rész

2011.12.01

A tömeg dühösen közelítet felénk mi meg csak egyre jobban a falhoz szorultunk. 

-         Mit tegyünk? – nézet rám kétségbe esve Missy

-         Adj egy percet és megoldom a problémánkat! – lépet előre

Gackt a szeme átváltott sárgára már felkészült az átváltozásra 

-         Ne! Ne! Ne! Ne! – hadartam és ragadtam meg  

-         Próbáljuk meg minimális vérrel megoldani, oké? – néztem rá

-         Rendben…

-         Missy! Azonnal gyere ide! – kiabált Kanzuki a húgára

-         Nem! Szeretem Mio-t! És Gackt-ot is! Nem hagyom, hogy bántsátok őket!

-         A bátyád vagyok! Rám kell hallgatnod!

-         Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek! Én Mio-ékat választottam!

-         Missy… - néztem rá

-         Ne aggódj! Én veled vagyok húgi! – mosolygott rám Missy

Gyorsan átöleltem, majd felugrottam a lovamra és elkezdtem a tömeg felé lovagolni. Teljes erővel vágtattam az ember felé, azon belül is Kanzuki felé. Elvágtattam mellette ő pedig követet, az emberek alig tudtak arrébb ugrani a lovaink elől. Belovagoltunk az erdőbe, én elől Kanzuki pedig utánam. Mellettem nyilak repkedtek.  

-         Szóval vérre mész? Hát jó te akartad! – beszéltem magamban

Elengedtem a gyeplőt és hátra fordulva lőttem vissza Kanzuki-nak. A nyílvesszők csak úgy repkedtek körülettünk. Már vagy 10 nyilat kilőttem, amikor egy nyíl eltalálta Kanzuki-t, a karján érte a lövés. Lemaradt tőlem és próbálta kiszedni a karjába fúródott a nyílat. Én pedig csak lovagoltam tovább.

-         Csak azt felejtetted el, hogy én voltam a nyilas a vadászok között! – kiáltottam neki vissza

A fák kezdtek ritkulni, a lombkorona egyre jobban fogyott felőlem, lassan kiértem az erdőből. Hirtelen a lombok és felettem megjelent egy fekete sárkány.   

-         Gackt?! – néztem fel

Amikor kiértem az erdőből a sárkány leszállt elém. Én lassítottam a lóval, majd megálltam. Missy a sárkányon ült és rám mosolygott, én a szemébe néztem és visszamosolyogtam, mind a ketten tudtuk, hogy mi következik. Leszálltam a lóról és elkezdtem a fejét simogatni.

-         Köszönöm… köszönöm, hogy velem voltál ma Cristal. Kérlek, ne haragudj amiért nem tanultam meg rendesen lovagolni… - mosolyogtam rá

Levettem róla a kantárt és ledobtam a földre, majd nyomtam egy utolsó puszit a lovamra.

-         Szabad vagy, menj!

Megfordultam és elindultam Missy-ék felé. Amikor odaértem Missy a nyakamba ugrott. 

-         Örülök, hogy eljöttél!

-         Hiányozni fogsz… - mosolyogtam rá

-         Miért? Én nem mehetek? – nézet rám meglepve

-         Velünk jönnél? Itt hagynál mindent? 

-         Persze! Különben is, a bátyám kinyír, ha haza megyek!

-         Missy…

-         Csönd! Megyek és kész! – felugrott Gackt hátára mintha valami ló lenne

Én oda sétáltam Gackt-hoz és végig simítottam a fejét.

-         Sajnálom… - nézet rám bocsánatkérően az a nagy fekete sárkány

-         Mit? 

-         Hogy mindent itt kell hagynod miattam…

-         Ön ként tettem… és tudod mit? Újra megtenném! – néztem rá boldogan

Felültem a hátára Missy mellé és a korom színű szörny felszállt. Egész nap repültünk, igazából nem is volt úti célunk, csak mentünk. A naplemente egy nagy sziklás hegységben ért minket. Missy már nagyban aludt, én épp a szikla szélén ültem amikor Gackt mellém ült.      

-         Hogy vagy? – mosolygott

-         Jól…

-         Horkol…- mosolygott

-         Igen… amilyen szép, olyan hangos – mosolyogtam

-         Komolyan gondoltad, amit mondtál?

-         Mit?

-         Hogy szeretsz…

-         Teljesen!

-         Köszönöm – mosolyodott el majd meg csókolt

-         Mond, kicsit sem bánod, hogy mindent ott kellet hagynod?

-         Missy-n és az anyukámon kívül nem volt ott semmim. Missy itt van, anyukámtól meg már elköszöntem. És legalább kaptunk egy új esélyt…

-         Új esélyt? Mire?

-         Az újra kezdésre – mosolyogtam és bújtam oda hozzá

Már senki és semmi nem választhatott el minket egymástól. Végre együtt voltunk.