Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

31.rész

2011.12.01

-         Vadászok! Felkészülni! – kiáltott az öreg

A vadászok mind felemelték a fejükhöz az íjat és már éppen kiakarták lőni a nyilakat, amikor hangos lódobogás törte meg a csendet. Majd egy hangos nyerítés. Majd egy ló és a lovasa ugrott le arról a szikláról ami előtt Gackt állt, egyenesen a sárkány és a tömeg közé. A ló két lábra emelkedet és hangosan nyerített. Szép lassan megnyugodott és megállt.     

-         Mio! – kiáltott Kanzuki

-         Mio! – kiabált Missy  

-         Mio! – nézet meglepetten Gackt

-         Na, jó! Ha még valaki kimondja a  nevem azt kinyírom!

-         Mit keresel itt?! – lépet előre fekete lovával Kanzuki

-         Nem miattad vagyok itt ne aggódj! – léptem előre barna lovamon én is

Missy gyorsan át szaladt a mi oldalunkra, végig simított a lovamon és kedvesen a szemembe nézet, majd elkezdte leszedni a bilincset Gackt-ról. Mind a ketten végig engem néztek.   

-         Miért vagy itt?! – kiáltott rám Kanzuki  

-         Tudod, ez az egész olyan mint egy buta mese... – szálltam le a lóról és álltam meg mellette

-         … egy buta mese ahol részeg a herceg és ronda királylány, de néha a szivárvány felett is felragyog a szivárvány! ...és néha… a sárkány bele szeret a sárkányvadászba… de mi van akkor ha a vadász is szerelmes lesz a sárkányba? – néztem Gackt-ra elpirulva

-         Mio… - nézet rám és óvatosan elmosolyodott

-         Ezért vagy itt, hogy megint elmond, hogyan árultad el a faludat és azokat akik bíztak benned?

-         Nem! Hanem mert az anyukám azt mondta, hogy hallgassak a szívemre! És… tudom, hogyha megölitek a szerelmem… én abba bele halok! És… ezt persze nem akarjuk! – mosolyogtam gonoszan     

-         Mio Mizuki! Ne állj az utunkba! – kiáltott rám az öreg

-         Magának csak pofa be! Tudja mit?!  Igaza lett! Elbuktam, mint vadász! Talán velem van a baj? Lehet! Vagy talán azért mert nő vagyok? Nos, egy fiú biztosan nem szeret bele a sárkányba! De már nem is számít… mert én… már rögtön azon a napon, amikor letetem az eskümet meg szegtem azt! Mert… nem öltem meg őt… de örülök, hogy nem tetem meg! Mert nagyon-nagyon szeretem! És nem fogom, hagyni, hogy bántsák! Bármit is kell feláldoznom!

A szavaim csak úgy vízhangoztak a csendben. Az emberek egy szó nélkül ugyan, de rosszallóan néztek rám. Én lassan hátrálni kezdtem Gackt és Missy felé.    

-         Ez jó volt!^^  Mi a terved? – mosolygott rám Missy

-         Terv? – néztem rá bambán

-         Mi? Nincs terved?! – kiáltott fel

-         Nos, ide jövök… szónoklók egyet aztááán…

-         Nincs terved! – nézet rám kétségbe esve Missy

-         Nincs terve! – nézet Gackt-ra

-         Nem számít… csak az, hogy szeret – karolta át a nyakam

-         Édesek vagytok, de az emberek kissé dühösek…