Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

3.rész

2011.12.01

A sárkány hatalmas szárnycsapásokkal fel szállt. 

- Na nem! Azt már nem! Nem mész sehova! – ordítottam

Ledobtam az íjam és elkezdtem futni a sárkány felé.

-         Mio! – próbált meg megállítani Kanzuki nem sok sikerrel

Mielőtt végig gondolhattam volna hogy mit is teszek ráugrottam a sárkány farkára és jól megkapaszkodtam. A dög elég hamar észre vett és próbált lerázni, ide-oda repkedett. Az emberek megálltak a menekülésben és az égen szerencsétlenkedő sárkányt nézték. Én meg próbáltam nem leesni, majd vettem egy nagy lendületet és elkezdtem felfelé mászni a háta felé. A hátán lévő tüskékben egész jól megtudtam kapaszkodni. Aztán a sárkány megfordult a levegőben és elkezdett háttal a földnek zuhanni. Majd az utolsó pillanatban megfordult és a hasára zuhant. Végig sodródott a földön, fákat döntött fel és kisebb dombokat tiport el. Majd nagy nehezen meg állt. Azt hittem nem élem túl, ott feküdt a sárkány mozdulatlanul én pedig rajta. Aztán nagy nehezen sikerült feltápászkodnom és jó sárkányvadász módjára elindultam a feje felé. Hozzám képest egy óriás volt, ott sétáltam a hátán de hála istennek még nem tért magához. Megálltam és leugrottam róla a földre, közvetlenül a feje mellet álltam.

-         Milyen nagy… - a lélegzetem is elállt

Felvettem egy hatalmas, nehéz faágat.

-         Sajnálom… de meg kell halnod te szörnyeteg! – és teljes erőmből fejbe vágtam a bottal ami azonnal ketté tört.

A sárkány felkapta fejét és megrázta, annyira megijedtem, hogy hátra estem és fenékre ültem

- Ez nem volt szép tőled! – nézet rám

Meg szólalni sem mertem csak tátott szájjal és nagy kerek szemekkel néztem rá.

-         Be-be-be-BESZÉL! A SÁRKÁNY BESZÉL! – kúsztam olyan messze amennyire csak tudtam.

-         Istenkém! Istenkém! Istenkém! A sárkány beszél! – már a sírás kerülgetett

-         Én az életemet tettem kockára te meg megütsz? Nem vagy valami kedves.

-         Te sárkány vagy!

-         Te meg ötös bioszból… – válaszolt flegmán

-         Nnnnem…nem tudtam hogy a sárkányok tudnak beszélni…

-         Én meg azt hogy az emberek olyan ostobák hogy neki ugranak egy sárkánynak…

-         Hát őőőő… azt nem gondoltam jól végig! – húztam fel az orrom

-         Mio! Mio! Merre vagy? – kiáltozott egy ismerős hang

-         Ez Kanzuki! Ha megtalál meg öl téged!

-         És ez téged miért érdekel?

-         Mert direkt úgy zuhantál hogy ne halljak meg… és ha most elmegyek egy szó nélkül akkor az adósod leszek. És én mint jó sárkányvadász nem tartozhatok egy sárkánynak!

-         Te! Sárkányvadász! Na ne röhögtess! – nevetett

-         Igen is az vagyok! És most menj! Ha Kanzuki megtalál kinyír, elkell menned!

A sárkány megpróbált feltápászkodni de nem sikerült neki, visszaesett a földre.

- Most mi van?

- Nem tudok felállni!

- De hát mi… vérzel?! – mutattam a szárnya alatti nagy sebre

- Látod ez is a te hibád! – gúnyolódott

- Pofa be! És maradj itt!

És ezzel elrohantam