Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

29.rész

2011.12.01

Másnap hangos kiabálására ébredtem, anyám volt az és egy ismerős hang, de nem tudtam felismerni. 

-         Nem! Ő az én kicsikém, nem tehetitek ezt vele!

-         Sajnálom… megszegte a törvényt. Mennie kell!

Majd egy nagy ajtó csapódás. Hallottam, ahogyan anyám sír, én voltam. Minden az én hibám.

-         Anya… - halkan szóltam, de ő mégis meghallotta

-         Kicsim… fent vagy? – nyitott be mosolyogva,

Úgy tett mintha misem történt volna, pont mint amikor meghalt. Akkor is csak mosolygott, könnyekkel a szemében ugyan, de mosolygott. Csak is azért, hogy én ne féljek annyira.  

-         Anyu… mi lesz velem? – pontosan tudtam, hogy mi vár rám, de azt akartam, hogy ő mondja ki

-         El kell hagynunk a falut…

-         Hagynunk?

-         Igen…

-         Neked nem kell… vagy igen?

-         Csak nem gondolod, hogy hagyom, hogy te elmenj? Én meg csak itt éljek mintha mi sem történt volna!

-         Anyu…

Elsírtam magam, ő pedig egy szó nélkül át ölelt.

-         … ne haragudj

-         Miért?

-         Mert rossz vagyok, meg mert mindig olyan gonosz voltam veled…

-         Semmi baj, én így szeretlek

-         …és azért se mert szégyent hoztam rád!

-         Hogy mit csináltál?

-         Megszegtem az esküm és itt rejtegettem egy sárkányt. Az egész falu haragszik rám, téged pedig rosszanyának tartanak. De én tudom, hogy te vagy a legjobb anya a világon!

Kedvesen mosolygott rám

-         Tudod, amikor az apukád meghalt mi nagy anyagi problémákkal küzdöttünk. Nem volt elég a gyász, néha meg ennünk sem volt mit. Hihetetlen, de kis kőségünk emberei adták össze a pénzt, ahhoz, hogy mi újra kezdhessük. Akkor amikor megkaptuk a pénzt, te még kicsi voltál, még totyogós. Emlékszem, nagy nehezen ugyan, de felálltál és azt mondtad, hogy a pénzért cserébe… pontosabban hála képen megfogod védeni a falut a sárkányoktól… - mosolyogott

-         Anyu… sajnálom – szaladt végig egy könnycsepp az arcomon

-         Kicsim, én nem haragszom rád. De kérnék valamit…

-         Mit?

-         Kérlek, gondold végig az életed. Majd felejts el mindent! És csak is a szívedre hallgass! Bármekkora ostobaságra is akar rá venni, hallgass rá! Ne hagyd, hogy összetörjön! Mert csak egy szíved van és soha többé nem is lesz több!

-         Anya…

-         Még akkor is! Azt akarom, hogy boldog légy, még ha el is kell menned innen!

-         Veled mi lesz?

-         Azzal ne törődj! Inkább vele kellene!

-         Vele?

-         A sárkányod. Meg fogják ölni, nincs kímélet!