Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

28.rész

2011.12.01

Csak döbbenten álltam. Mit, mit is mondott? Tényleg azt mondta amit hallottam? 

-         Mi? Mit mondtál?

-         Szeretlek.

-         Mi? Miért? Mióta? – próbáltam nem sírni

-         Nagyon régóta. – mosolyogott

-         Nem érdekel! Akkor sem halhatsz meg miattam! – most már dühömből is vertem azt a lakatott 

-         Állj meg, kérlek. Már vége van.

-         Nem! Még nincs! Nem adhatod fel! Nem teheted! – sírtam

-         Mio? – szól egy hang az ajtóból

-         Ka-kanzuki! – kővé dermedtem

-         Mit keresel itt?

-         Hát… én… csak

-         Nem elég, hogy rejtegetted, még ide is belopózol? – nem volt valami jó kedvében

-         Én… - néztem kétségbe esve Gackt-ra

-         … Kanzuki figyelj! Nem lehetne valahogyan elfelejteni ezt az egészet?

-         Mi? – nagyon dühös volt rám

-         … kérlek. Engedőt el! Csak most az egyszer!

-         Eszednél vagy?    

Oda rontott hozzám és megragadta a kezem. A tapintásából és az erejéből éreztem… dehogy! Tudtam. Hogy ő volt az egyik ember, aki a minap elrángatott a fekete sárkányomtól.

-         Ne eresz el! – kiabáltam

De már késő volt. Kivonszolt és becsapta az ajtót mögöttünk. Majd leültet egy székre.

-         Mégis mit gondoltál? Hogy majd elengedjük és velünk él?

-         Nem! Dehogy!

-         Akkor?

-         Meg fogják ölni…

-         Helyes!

-         Mi?

-         Ő egy szörnyeteg! Halált érdemel!

-         Nem is ismered!

-         Miért? Te ismered?

-         Igen!

-         Vagy csak azt tudod róla amit akarta, hogy higgy!

-         Nem! Nem… - sírtam el magam

-         Figyelj, mondok valamit! Ez a sárkány most meghal, te pedig itt maradhatsz. Kivételesen. Mivel én vagyok a sárkányvadászok vadászok vezetője rátudom beszélni az falu vezetőjét arra, hogy itt maradhass.

-         Azt teszel amit akarsz! – kiáltottam rá

Dühösen kivonultam és becsaptam az ajtót. Végig rohantam az utcákon, majd amint hazaért bemásztam az ablakomon és belevetetem magam az ágyamba. A fejemet belefúrtam a párnába és nem érdekelt semmi más, csak el akartam felejteni mindent. Mindent.