Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

24.rész

2011.12.01

Csak döbbentem álltam és néztem őt. majd beugrott egy cikk amit még az egyik sárkányos könyvbe olvastam. „Ha két sárkány harcol akkor addig küzdenek amíg csak egy marad életben. A másik meggyilkolásának érdekében bármit bevetnek.” Ez állt benne.

-         De… mi-miért én?

-         A múltkor olyan hevesen küzdött érted, te vagy a gyenge pontja.

-         Ho-hogy én? Dehogy is! – nevettem kínomban

-         Minden jel erre mutat… - ijesztően nyugodt volt

-         …na jó, tegyük fel, hogy én vagyok az… mire kellek én neked?

-         Egyszerű, ha bajod esik az annyira fájni fog neki, hogy könnyű szerrel legyőzöm

-         …akkor most mi fog történik velem?

-         Szétfoglak tépni…

-         Áááá igen? De jó…      

Egy darabig csak álltam, majd teljes erőmmel ellöktem magamtól és megpróbáltam elmenekülni. De megragadta a csuklóm és neki és nagyon erősen neki vágott a falnak, majd leszorított és megcsókolt. Pont ebben a pillanatban ért oda Gackt, aki az egészből csak annyit látott, hogy én Jack-kal csókolózom. Rögtön, azonnal abban percben amint meglátott minket sarkon fordult és visszaindult a faluba. Én pedig ismét ellöktem magamtól Jack-ot, mind ez pillanatok alatt. De valahogy… a pillanatok elkerülték egymást. Én nem láttam azt, ahogyan Gackt oda ér és meglát minket, ő pedig azt nem látta ahogyan én ellököm magamtól Jack-ot. Mintha a sors akarta volna, hogy így történjen.

- Eresz el! Takarodj!

- Hát jó, te akartad!

Jack kettőt hátra lépet, a szeme pedig sárgára váltott, majd egy erős fehér fény teljesen elvakított. Amikor kinyitottam a szemem ott állt előttem, teljes életnagyságban a vörös sárkány. Ott vicsorgott és nyáladzott előttem 10 centire, annyira féltem, hogy levegőt sem mertem venni.

-         Mégis mit gondoltál? Hogy viszont szeret majd? Minek vagy ennyire ostoba?! Hiszen pont most láttad, hogy simán szerez helyetted bárki mást!- dühöngött magában Gackt miközben hazafelé tartott

Váratlanul egy vér fagyasztó sikoly rázta meg az erdőt

-         Mio?! Ez Mio volt!!! – fordult vissza és kezdet el felén futni

Amikor oda ért csak azt látta, hogy neki lapulok egy nagy sziklának és próbálok nem sírni, amíg az előttem álló vörös sárkány nyál csorgatva és vicsorogva, örült szemekkel engem néz.  

-         Mio! –kiáltott

Nagy könnyes szemekkel néztem arra amerről a hangja szólt.

-         Gackt!

-          

Kiáltottam vissza és néztem rá miközben kinyújtottam felé a karom, mintha csak arra vártam volna, hogy megragadja a kezem. Gackt elkezdett felénk futni, majd egy vakító fénnyel átváltozott. Én az egészből csak annyit láttam, hogy Gackt felénk jön majd vakító fény és az én kis fekete sárkányom neki ugrik a nagy vörösnek. A két sárkány felrepült az égbe és ott marta egymást. A látvány leírhatatlan volt és nagyon ijesztő. Tudtam, hogy ezt a küzdelmet csak az egyik sárkány fogja túlélni. A szemem könnyes volt, a kezeim pedig összekulcsolva, csak az eget néztem és egyre csak ugyan azt a mondatott hajtogattam:

 Istenem könyörgöm, élje túl!