Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

22.rész

2011.12.01

Egész nap Jack-al voltam, mindent megmutattam neki a faluban. Nagyon helyes ez a fiú, de akkor is, úgy érzem jobb ha tartom vele a távolságot. Este, olyan 6 óra körül értem haza.

-         Anya, magjöttem! – rontottam be az ajtón

-         Szia kicsim. Hol voltál?

-         Természetesen a faluban Missy-vel…

-         Missy-vel?

-         Igen.

Gyorsan bevonultam, hogy véletlenül se keljen vele vitatkoznom. Gackt nekem háttal a fotelben ült törökülésben és olvasott. 

-         Szia, mit olvasol? – a kabátomat a székre magamat meg az ágyra dobtam le

-         Egy könyvet a sárkányokról… a polcon találtam…

-         Megint? Nem vagy te kicsit egoista? Folyton csak a sárkányokról olvasol! – nyafogtam

-         Csak tudni akarom, hogy ti emberek mit tudtok rólunk… hol voltál?

-         Miért akarja mindenki azt tudni, hogy hol voltam?! Felnőt nő vagyok! Oda megyek ahova akarok!

-         17 éves vagy…

-         És??? Tényleg, te mennyi vagy?

-         1340…

-         Whááá! Vénember! -.-”

-         Mint mondtál?!

-         Mi van? Rosszul hallasz kisöreg?

-         Te kis…

Gyorsan felpattant és rám vetette magát, az ujjaink összekulcsolódtak és megint előkerült az a bizonyos légkör. Gyönyörű, sötét szemi végig pásztázták a testemet.

-         Mi-mit akarsz?

-         Csak megnéztem nem eset-e bajod…

-         Bajom?

-         Hallottam, hogy mi történt napközben

-         Óóó

-         Ki az a vörös hajú srác?

-         … Ja-Jack-nek hívják, átutazóban van…

-         Tetszik? – olyan nyers a modora

-         Mi az, hogy „tetszik”?! erre nem szoktak csak úgy rá kérdezni! – teljesen elpirultam

-         Nem válaszoltál…

-         Ne-neeem csúnya…

-         Szóval igen.

Rá akartam kiáltani, hogy: Dehogy is! Normális vagy?! Egy frászt! Deee azt hiszem igaza volt. Valóban tetszet az a fiú, de hát miért érdekli? Csak nem féltékeny? Mi? Gackt féltékeny? Ez marhaság! Különben is ott van nekem Kanzuki! Akkor meg, minek gondolkozom ilyeneken?  

-         Áhhh mindegy is… - sóhajtott egyet és lemászott rólam

Megfogta a könyvet amit az előbb olvasott és visszaült a fotelba. Én pedig csak feküdtem tovább az ágyon és bámultam a plafont. Teljesen üresnek érzetem magam, mintha egy fehér papír lett volna az agyam helyén. Olyan sok mindent kellet volna végig gondolnom, de igazából nem nagyon volt hozzá kedvem.