Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

20.rész

2011.12.01

-         Missy… ez nagyon fontos, ugye meg teszed nekem?

-         Persze! Rám számíthatsz! De még mindig nem értem mi folyok itt…

-         Nem fontos! Csak csináld meg nekem! Kérlek…

-         Áhhh rendben.

-         Köszi^^

-         Mio…

-         Mi az?

-         Mond mi a jó ebben?

-         ?

-         Abban, hogy hajnalban fel kell kelned, hogy „járőröz” ami abból áll, hogy a sötétben és a hidegben az utcán mászkálsz és azt nézed, hogy minden rendben van-e… meg, hogy kockáztatod az életed és sárkányokkal küzdesz… ebben mi a jó?

-         Nincs benne semmi jó… de, valakinek ezt is meg kell csinálnia…

-         De miért pont neked?

-         Miért ne?

-         Áhh az agyamra mégy!

-         ^^

Hirtelen egy vérfagyasztó nyerítést hallottunk a hátunk mögül. Amikor megfordultam egy nagy telivér vágtatott felém. A ló teljesen megvadult, fellökte a gazdáját és a szekérrel együtt elkezdet futni arra amerre csak tudott, pont felém. A csődör esze veszetten rohant felém és úgy tűnt elfog taposni, az emberek sikoltozva rohanta szanaszét. Valaki a távolból a nevemet kiáltotta, de már késő volt. A ló ott állt 30 centire előttem, két lábra emelkedve nyerítet. A lélegzetem is elállt, végem volt, ez a monstrum elfog tiporni. Épp felém rúgott, de még mielőtt eltalált volna valaki arrébb lökött. Nagyot koppantam amikor földet értem és szét terültem a padlón. Amikor magamhoz tértem egy helyes fiú arcát láttam meg ahogyan felettem térdepel.

-         Jól vagy? – nézet rám

-         I-igen… - teljesen elpirultam

Segített felállni és kicsit végig mért, hogy nem eset-e bajom. A fiú nagyon aranyos volt, magas, vékony termetű, puha vörös haja néhol egy-egy rakoncátlan tincs bele lógott a nagy zöld szemeibe.             

-         Most majdnem sikerült meghalnod – mosolyogott

-         Hát… nem ez az első alakalom…

-         Vonza veszélyt. – zavarta meg a belsőséges hangulatot Missy

-         Nem is! – nem hiszem el, Missy totál leégetett

-         Hogy hívnak? – nézet a fiúra Missy, tudomást sem vett rólam

-         Jack … - a fiú aranyos volt, de kissé mogorva

-         Missy! Akkor meg teszed nekem?

-         Ja! Persze! – és ezzel ott hagyott minket

-         Nos… akkor… köszönöm!

-         Nincs mit… mond, megmutatod nekem a várost?

-         Őőő persze! Hogyne!

Hát persze, hiszen még sosem láttam itt ezt a fiút, egy idegen. Biztosan átutazóban van itt…