Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

2.rész

2011.12.01

Miután elmondtam az eskümet nagyon gyorsan elrepült az idő, legalábbis nekem. Mire észbe kaptam már mindenki haza felé tartott, kivéve egy nőt aki a tömeg közepén állt és engem nézet. Az arca fáradt volt és nyúzott, de a szemében büszkeség csillogott. Anyám volt az, oda rohantam hozzá és átöletem.

-         Örülök hogy véglis  eljöttél!

-         Nem hagytam volna ki.

A napom ezután viszonylag gyorsan elment. Este már én is és az anyukám is már régen aludtunk, amikor hírtelen megszólalt a városi sziréna.

- Istenem! – ugrottam fel

Anyu aggódva tekintett rám

-         Mennem kell! – szóltam rá

Ezzel feltápászkodtam és neki álltam felvenni a vadászruhám, ami egy sötét barna cipőből, ugyan olyan színű vászonnadrágból és topból meg egy szalagból áll amit a homlokomra kell kötnöm.

-         Menj biztonságos helyre! – kiáltottam anyunak

Majd felkaptam az íjam és elrohantam. Az utcák televoltak sikoltozó és menekülő emberek el. Alig lehetett elmenni mellettük.

-         Mio! – kiáltott nekem Kanzuki aki szintén ma lett sárkányvadász

-         A hegynél van!

-         Tudom! Hol vannak a többiek? – nem láttam őket sehol

-         Nem tudom!

El sem hiszem szemtől szembe fogok állni egy valódi sárkánnyal. Nagyon izgulok, hiszen csak én és Kanzuki vagyunk. Elfogunk bírni vele?  Nagyon remélem, mert ha nem…

Már pusztán attól is kifáradtam, hogy felfelé futok a hegyen. Nem bírtam tovább, meg kellet állnom.

-         Jól vagy Mio? – fordult felém Kanzuki

-         Ne haragudj hogy miattam kellet megállni…- lihegtem

-         Ne aggódj, minden rendben lesz. – tette a kezét a vállamra

Teljesen elpirultam amikor a szemébe néztem, a meghitt légkörünket egy hatalmas sárkány üvöltés szakította félbe.

-         Ez a hegytő felől jött – kiáltott Kanzuki

-         Menjünk! – indultam el

Rohantunk ahogy bírtunk majd meg pillantottuk azt. Azt a hatalmas sárkányt. Majd nem 15 méter magas és koromfekete volt. Nagy szárnyai és tüskéi voltak, a szeme pedig méreg sárgák. Meghűlt benne a vér a szörnyeteg láttán.

-         Mio mi legyen?

Nem válaszoltam mert elkövettem egy hibát, pedig a megtanították hogy nem szabad de megtettem. Bele nézem a szemébe. Mozdulni sem bírtam úgy megbabonázott.

-         Mio! – kiáltott rám

-         Hmm? –tértem magamhoz

-         Jól vagy?

-         I-igen! – bólintottam