Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

19.rész

2011.12.01

A hold, fehér fénnyel ragyogott fent a sötét ég legmagasabb pontján. Kanzuki azt mondta, hogy még szeretne körül nézni, hogy minden rendben van-e, így hát egyedül baktattam haza. A kellemes, hűvös eső lágyan kopogott a nővények levelein. A hajam sáros volt és vizes, az arcomon pedig összemosódott a könny és az eső, a fejem pedig lüktetve fájt. Az emlékek összevissza kavarogtak a fejemben. Minden, ahogyan először találkoztam Gackttal amikor megcsókolt és megmentette az életem, az, ahogyan Kanzuki kiabált velem és az amikor szorosan átölelt és megcsókolt. Minden, minden olyan gyorsan perget végig a szemem előtt, hogy teljesen megszédültem tőle. Teljesen elázva, sárosan és rongyosan értem haza. Amikor benyitottam a házunk sötét és üres volt. Fogalmam sem volt róla, hogy hol lehet az anyám, de kicsit örültem, hogy nincs itt, biztosan kiakadt volna, hogyha így lát. Benyitottam a szobámba és rögtön megláttam, ahogyan Gackt kicsit összekucorodva, csuron véresen az ágyon fekszik. Nagy nehezen oda vánszorogtam az ágyhoz és lehuppantam. Rákönyököltem az ágyra és megtámasztottam a fejem és csak néztem, néztem ahogyan Gackt alszik. Hallgattam a halk szuszogását, kicsit elmosolyodtam amikor álmában nyelt egyet. Úgy tűnt nincs komoly baja. Megnyugodtam. Másnap reggel már tiszta fejjel és ruhával indultam neki a napnak. A tegnapi kettős sárkánytámadás miatt minden vadászt behívtak az akadémiára, ahol egykor a sárkányvadászatot tanultuk. Amikor beléptem azonnal elvesztem a tömegben, igaz csak 6 ember volt aki letette az esküt és hivatalosan is sárkányvadász lett a diákok is ott voltak. A „falu bölcse” fel állt egy kisebb dobogóra és elkezdte mondani maga okosságát: 

- Tegnap, 2 sárkány tűnt fel az égen. Mind két démonnak nyoma veszett, valószínűleg még a közelben vannak. Az őrséget és az vadászokat meg kell kettőznünk! Mától kedve a tanulók is beállnak a vadászok közé, egészen a további utasításig!

Később én és a társaim kijöttünk és az utcán sétálva tárgyaltuk meg a dolgot

-         Szerintem jobb, hogy így lett. Ha egyszer már itt voltak biztos visszajönnek még egyszer. – szólt az egyik vadász

-         Ja.  – helyeselt egy másik

-         Nem értem, hogyan került ide kettő?! – szerintem Kanzuki gyanakodott

-         Hát, nem tudom… ti kipihentétek magatokat? – megpróbáltam terelni a témát

-         Jajj ne is mond… - nyújtózkodott Ookami

-         … te tudtál aludni Mio? – nézet rám Kanzuki

-         Mmm nem igazán... – ásítottam

-         Mioooo! Kanzukiiii! – Missy az utca másik végéből futott oda hozzánk

-         Szia

-         Sziasztok!

-         Szia Miss – látszott, hogy Ookami zavarba jött 

-         Szia Ookami… - Missy totál elpirult, a nyakamat rá, hogy van köztük valami

-         Missy… beszélhetnénk egy picit négy szemközt?

-         Persze…

Elvonultunk pár méterre a többiektől és sugdolóztunk picit, majd visszatértünk a többiekhez    

-         …akár, hogy is szerintem ez akkor sem igazságos. Az újoncokat még nem lenne szabad azonnal a mélybe dobni. – fejezte be az egyik vadász  

-         Mio! Van kedved mászkálni velem? – törte meg a kínos csendet Missy 

-         Persze!

Ezzel ott hagytuk a fiúkat, különösebben nem csináltunk semmit, csak simán kóvályogtunk a városban.