Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

18.rész

2011.12.01

Féltem, ha a többiek ide érnek Gacktot megfogyják ölni. 

-         Kellj fel! Hallod… meg fognak ölni! - könyörögtem neki keservesen

De nem válaszolt, csak feküdt a földön és az életért küzdött, majd egy nagy fehér fény kíséretében visszaváltozott embernek. Én pedig gyorsan felsegítettem és a karját a nyakamba vettem és elkezdtünk haza felé bicegni.  

-         Gyerünk nem adhatod fel! Érted, te idióta?!

-         Igen, teljesen… - mosolygott, de nem igazán nyugtatott meg, nagyon rossz állapotban volt

Nagy nehezen haza értünk, berontottam az  ajtón szerencsére anyum még nem volt otthon. Bekísértem a szobába és ott hagytam az ágyamon, én pedig minden megmaradt erőmmel elkezdtem visszafutni az erdőbe. Ismét futottam a végtelenbe, az eső zuhogott, rengeteg pocsolyába bele léptem így teljesen sáros voltam. Valaki a távolból a nevemet kiáltozta.  

-         Mio! Mio! – szólt a hang

Megálltam és jobbra-balra nézelődtem, hogy vajon melyik irányból jöhet a hang 

-         Mio! – szóltak mögülem

-         Ookami?! – fordultam meg, az egyik vadász állt mögöttem

-         Mio! Kanzuki mindenhol téged keres! A vörös és a fekete sárkány is eltűnt.

-         Óóó…

Elkezdtünk visszarohanni a többiekhez, nem sokára meg is láttuk őket a bokrok között.

-         Kanzuki! Megtaláltam! – kiáltott Ookami

-         Végre! Mio mi volt ez?! – Kanzuki nagyon szigorú volt

-         Sajnálom! – hajoltam meg

-         Mi volt ez a sárkányos dolog? Amikor az a fekete sárkány lezuhant te elsírtad magad!

-         Tudom, sajnálom

-         Ne sajnáld! Magyarázd meg!

Még is mit? Hogy egy sárkány lakik nálam? Vagy mit?! – mondhattam volna ezt is, de kikellet találnom valamit

-         Tudod…  deee… az a sárkány megmentette az életem! É-és tudod, hogy milyen vagyok?!  Azzal hogy megmentette az életem aaaz… adósa lettem és…

-         Jó, ne folytasd! Értelek…

-         Igen?

-         Igen. Menjetek haza! – és ezzel elküldte a többieket

Akik mintha Kanzuki kis csicskái lennének azonnal hazamentek.

-         Mio!

-         Hm?

-         Minden rendben?

-         I-igen…

-         Bevallom kicsit megijedtem… - szorosan át ölelt

-         De hát… - elvörösödtem

-         Legközelebb csináld azt amit mondok!

Még jobban magához szorított és megcsókolt, még mielőtt válaszolhattam volna neki. A közelsége és az illata nagyon jó volt, de valahogy más volt, mint az első csókom. Az első csókomat Gackttól kaptam és az olyan… olyan eget- földet rengetető volt. Eközben a csók közben pedig csak egy dolgon járt az eszem: Vajon Gackt jól van?