Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

16.rész

2011.12.01

 

-         Mi a baj? – nézet rám

-         Nem… mi nem tehetjük ezt…

-         Miért?

-         Mert te sárkány vagy én pedig a sárkányvadász! Ez így nem normális!

-         Tudom… de hát mit tegyek?... ha szeretlek…

A sírás szélén voltam, mélyen, legbelül éreztem, hogy ezt fogja mondani…

-         Baj?

-         Gackt…  - két hatalmas könnycsepp gördült le az arcomon

Csak bámult maga elé aztán elmosolyodott 

-         Amikor először találkoztunk és te rám néztél, én ott abban a pillanatban tudtam, hogy kellesz nekem…

Nem válaszoltam, csak hagytam, hogy a nagy könnycseppjeim leguruljanak az arcomon. Gack megfogta a pulcsija ujját és elkezdte letörölni az arcomat.

-         Most meg miért sírsz?  - mosolygott kedvesen

-         Nem fontos… - sírtam

-         De az!

-        

-         Mond…

-         Hagyjuk! Menjünk haza! – töröltem le könnyeimet és ugrottam fel mosolyogva

-         Rendben…   - nem volt túl boldog

A nap többi része elég nyugodtan telt el, a városban kószáltunk, fagyiztunk és beszélgettünk, majd haza mentünk. Igen határozottan nyugodt volt, az este pedig ugyan ilyen volt. Az óra

 2: 32-t mutatott, már az egész falu régen aludt. Minden csöndes volt, az utcák és a házak is. Én az ágyon összekucorodva álmodtam, Gackt pedig a kis fotelomban. Hirtelen megszólalt a riasztó, én pedig ijedten ugrottam fel         

-         Istenem!

-         Mi ez? – kérdezte Gackt álmosan

-         A riasztó! – kezdtem el öltözni

-         A mi?

-         Ez jelzi ha sárkány támad a falura!

-         Mi? – ugrott fel

De én nem foglalkoztam vele, elmentem mellette és elrohantam. Kifutottam az utcára ahol az emberek sikítva rohantak a menedékhelyre. A tömeg másik felén megláttam a csapatott és oda rohantam hozzájuk.

-         Mi történt?

Kár volt kérdeznem mert amint kimondtam az utolsó szót egy hatalmas sárkányüvöltés rázta meg a környéket. Felnéztem és a sötét, csillagok nélküli égen egy hatalmas vörös sárkányt pillantottam meg.   

-         Istenem… ez sokkal nagyobb mint Gackt… - motyogtam

-         Mi? – kérdezte Kanzuki

-         Nem fontos! 

Elkezdtem rohanni a sárkány irányéba, a többi vadász pedig utánam.