Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

15.rész

2011.12.01

Gackt gonoszan elmosolyodott és pár lépéssel arrébb állt. A sötét szeme váratlanul sárga lett és a pupillája összement és olyan lett mint egy macskáé. Hirtelen egy fehér fény villanás söpört végig a tájon, amikor már nem világított a szemembe a hunyorogva kinyitottam és a döbbenettől megszólalni sem bírtam. Ott állt előttem az nagy gyönyörű fekete sárkány. Szóval igazat mondott, tényleg ő volt az a sárkány. Az a hatalmas monstrum rám nézett és intett a fejével, hogy üljek fel a hátára. Én meg csak álltam és nagy szemekkel néztem rá, mozdulni sem mertem, majd vettem egy mély levegőt és elindultam felé, lassan, kicsiket léptem.

-         Félsz? – nézet rám

-         Ne-nem! – feleltem büszkén

Felugrottam a hátára, majd megpróbáltam felkúszni - mászni rá, nem sok sikerrel. Aztán nagy nehezen átvettetem a lábam és feltápászkodtam rá. A hátán ültem egy valódi sárkánynak!   

-         Kapaszkodsz?

-         Igen!

A nagy fekete sárkány hatalmas szárnycsapásokkal felszállt. Felemelkedett, fel egyenesen az égig. Nem mertem elhinni, repültem! Eleve hideg volt ma, de fent az égben még hűvösebb volt. A szél bele kapott a hajamba ahogyan repültünk, olyan volt mintha az égen táncoltunk volna, leírhatatlan volt. Váratlanul egy csapat fehér madár jött velünk szembe, mi pedig egyenesen a madár csapat közepén repültünk végig és a frászt hoztuk arra a rengeteg tollasra. Aztán a sárkány elkezdett felfelé emelkedni, majd mintha berobbantunk volna a felhőközé. Szinte meg tudtam volna érinteni a puha, fehér felhőket, közvetlenül felettük repültünk.

- Jól vagy?

- Igen! – nevettem

- Élvezed?

- Még kérdezed? – fülig ért a szám

Azt kívántam, hogy soha ne érjen véget, de sajnos egy órányi repkedés után leszálltunk. Leugrottam a hátáról pörögtem egyet és kifeküdtem a füvön, és csak nevettem és nevettem.

-         Minden rendben? – változott vissza és nézte ahogyan a földön fetrengek

-         Igen! – nem bírtam abba hagyni a nevetést és a mosolygást

-         Tetszet? – leült mellém

-         Igen! Nagyon! Gackt ugye majd máskor is csinálhatjuk?!

-         Szeretnéd?

-         Igen! Nagyon! – ültem fel

-         Akkor igen! ^^

-         Köszönöm… - nyugodtam le

-         De hát mit? Én lakom nálad, és csak azért mert megfenyegettelek.

-         Mindent…

-         ?

-         A tegnap estét és ezt is… - mosolyogtam rá

Gackt a szemembe nézet és én pedig megint elkezdtem érezni azt amit este. Egyre közelebb hajolt hozzám és a végén újra megcsókolt. Ott ültünk a fűben, egymás mellet és csókolóztunk, aztán hirtelen elkaptam a fejem.