Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

14.rész

2011.12.01

Igazából nem tudtam, hogy merre futok csak rohantam a nagyvilágba. Végig a faluban minden hol, olyan voltam mint egy eszelős. Igazából féltem, nem nagyon tudtam, hogy mitől, de nagyon féltem. Mi történhetett? Elment? De miért? És miért nem köszönt el? És mégis miért érdekel ez engem?! – ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Mivel a faluban nem találtam csak egy hely maradt ahova mehetett, az erdő.  A növények suhogtak ahogyan elfutottam mellettük, még most sem tudtam, hogy hova megyek csak mentem. Egy kis idő után a fák és minden már nagyon ismerősek lettek, lelassítottam és már csak sétáltam. Aztán beugrott, hogy honnan olyan ismerős ez a környezett, ez volt az-az ösvény ahol Kanzukival voltam tegnap, ez az ösvény vezetett arra a gyönyörű rétre. A fák szép lassan kezdtek egyre ritkábbak lenni, aztán ahogyan haladtam előre a nap fénye egyre jobban világított be a fák közül, majd a végén véget ért a fás rész és újra ott voltam, azon a bizonyos mezőre. A szél lágyan bele kapott a hajamba, becsuktam a szemem és élveztem a nap melegét és az enyhe szellőt.

-         Gyönyörű vagy.

Észre sem vettem, de Gackt ott állt pár méterre mellettem.

-         Gackt!

Nem szólt semmit csak mosolygott és a dombos kis mező apró tavacskáját nézte.

-         Azt hittem, hogy elmentél…

-         Örültél volna neki mi?

-         Ne légy már ilyen! – nyafogtam

-         Miért?

-         Annyira… nem… utállak…

-         Tényleg? – nézet rám lepetten

-         Öhöm… - pirultam el

-         Ami az estét illeti… – mondtuk egyszerre

-         Bocsánat kezd csak te. – pirultam el még jobban

-         Sajnálom…

-         Sajnálod?

-         Gondolom nem egy sárkánnyal szerettél volna csókolózni miután egy randiztál azzal a fiúval…

-         Tudod mi a fura?

-         ?

-         Hogy én nem sajnálom… egyáltalán nem. Igazából jó volt… nem bántam meg… hogy megtörtént…

-         Tényleg?

-         Igen…

Rám mosolygott, majd felnézet az égre és újra rám.

-         Mi az?

-         Repültél már? … azon kívül, hogy nekem jöttél? – mosolygott kacéran

-         Ne-nem… miért?

-         Szeretnél?

-         Mi?