Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

11.rész

2011.12.01

Másnap reggel amikor kinyitottam a szemem először a meleg nap, lágy sugarai érintetek meg az arcom. A nyitott ablakomon ami az ágyam felet van lágyan fújt be egy szellő. Amikor elfordítottam a fejem egy nagy sötét szempár nézett rám

-         Te meg mit művelsz?! - sikoltottam és ugrottam fel

-         Néztem ahogyan alszol…

-         Mert?!

-         Mert olyan édes voltál… szuszogtál… meg horkoltál :D

-         NEM IS HORKOLOK! _ adtam neki egy tockost 

-         Áú! Én csak az igazatom mondom!

-         Pff…

-         Miről álmodtál?

-         Nem tartozik rád! – húztam fel az orrom

-         Mit csinálunk ma?

-         -.- azt, hogy te mit csinálsz azt nem tudom én pedig jó messze leszek tőled 

Csak kedvesen mosolygott rám egyáltalán nem tűnt sárkánynak

-         Te…

-         Tessék?

-         Tényleg sárkány vagy?

-         Miért nem hiszel nekem?

-         De… csak nem tűnsz gonosznak meg semmi se…

-         A sárkányok alapjáraton nem gonoszak…

-         Rám… egyszer rám támadt egy sárkány

Látszott az arcán, hogy meglepődött

-         Akkor lehet, hogy az a sárkány már régen evett… - elmélkedett

-         Tök mind egy! – másztam ki az ágyból

Megfogtam a törülközőmet és elindultam az ajtó felé, amikor utánam szólt:

-         Ezért utálsz minket?

-         Ezért is… - és ezzel kimentem

Később az utcán sétáltam ő pedig jött utánam

-         Nem hiszem el, hogy követtél!

-         Otthon unatkoztam volna…

-         Áhhh szánalmas vagy! 

-         Mio! Hé Miooo! – kiabált és kalimpált Missy az utca másik végéről  

-         Jajj istenem… - tettem a kezem a homlokomra

-         Ez ki?

-         A legjobb barátom… sajnos – sóhajtottam

Missy ide rohant hozzánk, épp mondani akart nekem valamit, de meg látta a hátam mögött álló fiút és jól végig mérte, majd közel hajolt hozzám

-         Ez srác nem… - suttogta

-         De…

-         És hogy…

-         Ne kérdezd!