Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

1.rész

2011.12.01

-         Kicsim gyere mert elkésünk! – kiáltott nekem anyukám

Éppen a szobámban készülődtem, az én nagy napomra. Sokan kérdezték már hogy miért pont ezt a „munkát” választottam és én mindig ugyan azt válaszolom. Mert gyűlölöm őket!

Kirohantam a szobámból és beálltam az ajtóba.

-         Vigyáz, mert elszakítod a ruhád! – kiáltott rám ismét

-         Tudom, tudom már nem vagyok gyerek!

-         Persze kicsim. De nekem örökre az leszel! Még akkor is ha ezt az utat követed… mert én mindig nagyon aggódni fogok érted mert te az én kislányom vagy. – ölelt át

-         Szeretlek

-         Én is téged anyu, és nem kell aggódnod értem.

-         Mmm… Mio kérlek legyél mindig nagyon óvatos!

-         Jó, jó rendben! – próbáltam meg szabadulni anyám karjaiból

-         Elfogok késni! – nyitottam ki a bejárati ajtót

Amikor kiléptem a meleg nap, lágy sugarai simogatták az arcom. Majd vettem egy nagy levegőt és elindultam a felavató ünnepségre. Büszkén sétáltam végig az utcán, gyönyörű rózsaszín kimonom a földet súrolta. Hosszú fekete hajam két szalaggal van összekötve. Az emberek mind engem néztek, pontosan jól tudják hova és miért megyek. A cseresznyevirágok levelei szálltak a levegőben. Minden ember aki az nap az utcán volt elkezdet utánam sétálni. Mert az én ünnepségemet az egész falunk ünnepli. A távolban megláttam magam előtt a főteret, a többiek már vártak rám. Engem kivéve mind fiúk voltak. Mind ott álltak szép sorba a sötét színű egyenruhájukban.  Sietve én is beálltam a sorba, az egész falu köröltünk állt. A tömeg ketté állt és a kisrésen bevonult a falu bölcse. A mellkasáig érő fehér szakálla és ritkuló haja van. A faluban mindenki nagyon tiszteli.

-         Most hogy sikeresen átmenetek a vizsgán, esküt kell tennetek!

Ekkor a mellettem álló elkezdte jó hangosan mondani az esküszövegét. De engem nem igazán érdekelt csak a cseresznyefák csodálatos rózsaszín és fehér virágait figyeltem, ahogyan szirmok a könnyen repdestek a levegőben az egyszerűen elbűvölt. Mindig is vágyakoztam az égbe, annyira szeretem volna repülni. Eközben a fejemben csak a múlt rettenetes történései játszottak le, újra és újra. Az ahogyan kislányként kimentem a kúthoz, majd ahogyan az a rettenetes sötét árny feltűnt, és egy óvatlan pillanatban… elragadott magával az a szörny. Borzalmas volt nagyon féltem. Hogyne féltem volna? Hiszen az apukámat is egy ilyen démoni lény ölte meg, majd végül egy bátor kalandor mentett meg. Ezért is akarok én annak a kalandornak a nyomába lépni, nameg azért hogy megpusztítsam a világot azoktól az undorító…

-         Mizuki kisasszony! – szakította félbe a falu bölcse

-         Ön követeik! – vetette rám ijesztő pillantását, hát igen ő sosem örült neki hogy a tanítványa akartam lenni, de most már úgy is mindegy

-         Én… Mio Mizuki esküszöm, hogy óvom a gyengéket és a védteleneket! A falu érdekeit mindig a sajátjaim elé helyezem! Vigyázom az emberek álmát és életét! Megvédem a szüzeket és nem hagyom hogy életük a pokol kutyáié legyen! Akár az életem árán is megóvom a falut, ÉN a sárkányvadász!